24 éves vagyok, vezető egy cégnél. Elvesztettem a barátaim, és a páromat is, nem a munka miatt. Egyedül vagyok, mindenem a munka, de a párom miatt vesztettem el a barátaim, és mire rájöttem késő volt, hogyan kéne tovább menni?

A párom nagyon szeretett, de nagyon keretek közé is zárt, sok mindent tiltott. A barátaimmal nem találkoztam 1-1,5 évig, vezető lettem egy cégnél, így a szorosabb kollégák is kicsit elfordultak tőlem, vagy dolgozok, vagy itthon ülök, nincs se hobbim, se semmim, senkim. Nagyon hiányzik a párom, tiszta szívéből szeretett, ezt éreztette is velem minden nap, de nem éreztem jól magam a kapcsolatban, 3 hónap “szenvedés” után szakitottam vele. Nagyon megbántam, nagyon hiányzik. Nincs kiben megbízzak, nincs kivel kikapcsolódjak. Népszerű vagyok, nagyon sok haverom van, bármikor lenne kivel moziba mennem, vagy bulizni, de nem tartozok oda annyira szorosan, hogy kedvem legyen menni. Nem tudom, hogyan lehetne kiút, a munkahelyen lett egy nagyon jó barátom, de ő hátba szúrt, és ezt nem tudom megbocsátani neki. Nem tudom, hogyan lenne kiút, amikor ismerkedni sem tudok új emberekkel, mert nincs hol. Elveszettnek érzem magam, sokszor gondolok a páromra, hogy mennyire hiányzik, bárcsak itt lenne, de nem tudom, hogy ezt az egyedüllét okozza, vagy valami más. Tudom, hogy nem szabadna újra felkeresnem, de napról napra nehezebb. Ha valaki járt hasonló élethelyzetben, kicsit bíztatna, hogy létezik kiút?