Hogy kezelnétek ezt a helyzetet?

Együtt élek egy fiatal társasággal, nagyrészt fiúkkal. Elkerülhetetlen hogy együtt legyek velük és beszéljek velük, mivel ugye együtt élünk egy darabig. Erasmus..

Egyébként alapjáraton rendesek, nem vagyunk rossz közösség, eltudok velük normálisan beszélgetni. De inkább úgy egyenként külön-külön. Ha együtt vannak úgy minden fiú, akkor sokkal nehezebben tudok hozzájuk beilleszkedni, mert inkább elvannak együtt ilyen fiúsan. Olyan dolgokról - sokszor valóban értelmetlen hülyeségekről - beszélgetnek, amihez nem is tudnék én semmit hozzáfűzni lányként. Olyankor nagyon erősen érzem, hogy nem foglalkoznak azzal, hogy én is jelen vagyok és engem is kicsit legalább próbáljanak belevonni a beszélgetésbe, hogy rendes társaság legyünk.

Emellett van olyan is, amikor eléggé bunkók velem. Néha erősebben szólnak aztán nevetnek mintha egy jó vicc lenne, meg hasonlók. Ez meg nekem nyilván rosszul esik, és ilyenkor rosszul érzem magam, magányosnak, kirekesztettnek.

És ezek után nem igazán tudom eldönteni, mi lenne a leghelyesebb viselkedés feléjük. Legyek távolságtartó, vagy hasonlóan bunkóbb stílusban bánni velük (ugye ahogy bánnak veled, te is úgy alapon), vagy próbáljam őket kerülni és csak annyit szólni hozzájuk amennyit muszáj, vagy ha úgy szólnak akkor vágjak vissza frappánsan. Tudom hogy ez nem vezet jóra egy közösségben, de nem hagyhatom hogy megaláztatva érezzem magam.

Ti mit tennétek?