Ha valaki bullyingol az ellen hogy lehet védekezni?

Nekem is volt részem ilyesmiben iskolában és munkahelyen is csoportosan.

Szerintem nincs mindenre általános tökéletes recept, van, akinél annyi elég, hogy bocs, de szerintem ez a magatartás hozzád méltatlan, van, akinél az, hogy kétszer szépen szólok, semmit nem ér, olaj a tűzre, a beszólásnál meg megy a "verbális bunyó". Nyilván attól is függ, hogy milyen a közönség, és milyen a te temperamentumod, ill. az övé. Ha te egy totál introvertált, dadogós vagy, ő meg egy pörgőnyelvű, akkor a szópárbajt nagy valószínűséggel el fogod veszíteni.

Másik lehetőség, hogy összefogsz másokkal, akikkel kikezd, és kiközösítitek, együttesen fikázzátok le, lesajnálóan: "Szegény gyerek, egyetlen vígasza, hogy másokat csesztet, azt hiszi, hogy attól ő több lesz. Milyen szánalmas!"

Elmesélem nekem mi segített. Harmadikos gimnazista voltam. Első két évben a "keményebb" fiúk sokszor aláztak, néha még is ütöttek. Aztán egy reggel a suli előtt megálltam, ott is valamit beszóltak, amire elpattant a húr. Rágyújtottam egy cigire, aztán ordibálta a gyökér, "hogy rám néz, ha hozzád beszélek b@zi". Én akkor azt mondtam, hogy "most elszívom ezt a k@rva cigit, de ha nem kussolsz el közben, elnyomom benned a csikket, te köcsög". Akkor azt válaszolta nekem, hogy milyen nagy csávó lettél. Majd körbe álltak a haverjaival. Akkor eldobtam a cigit, köptem egyet, felnéztem és így szóltam "Áron, 1v1-be játsszuk le, itt és most, de a csicskáid ne szóljanak bele". Kicsit megfagyott a srácban a szar. Majd elé álltam, még egy cigire rágyújtottam, a füstöt ráfújtam, és mondtam "akarsz bunyózni". Aztán becsengettek.

A közvetlen következménye aztán az volt, hogy a hétvégi bulin újra megtalált a féreg, de akkor a nyakába öntöttem a sört. Aztán megütött, majd a kidobó mindkettőnket kidobott. Orrom vérzett. Ordibáltam "eltörted az orrom te b@zi (amúgy nem csak megzúzodott), gyere akkor most senki nem lát" De akkor már nem jött. Onnantól kezdve rossz fiú lettem én is, visszaszóltam nekik, még a tanárokkal is feleselni kezdtem. És lekoptak rólam, tiszteletből vagy mert félni kezdtek tőlem. De nem volt egyszerű, a mai napig nem tudom, hogy tudtam ezt megcsinálni.

Egyetemre hatott ki ez még, mert ott meg bunkó, magányos farkas lettem. Ma már jobb a helyzet azért. Bevallom, a káröröm is jól esik, amikor látom "Áronkát", hogy három meg négy műszakban jár, alig áll a lábán, szétitta az életét a sikertelensége miatt, én meg egy műszakos home offfice-os munkával valószínűleg jobban is keresek. Megérdemli, mert egy hatalmas patkány volt, nem csak engem, másokat is bántott.

"Igazából bármit teszek, bármilyen vagyok valakinek úgysem fog tetszeni. Valaki mindig fog valami rosszat látni bennem, mert igazából azt a legkönnyebb."

Most komolyan, ilyen idiótáknak akarsz te megfelelni?!

Vedd már be azt a k-urva Leszarom tablettát, és nézz keresztül rajtuk! Abból nyerik az energiát, azért csinálják, mert látják, hogy hatást érnek el. Energiavámpírok, mert máshonnan nem tudnak szerezni, mert elcseszett életük van, tehetetlenek. Ha valóban jó életük lenne, és igazán egészséges önértékelésük, akkor nem lennének rászorulva arra, hogy másokat csesztessenek, de valójában komplexusukat takargatják. Lehet, hogy márkás ruhában villognak, lehet, hogy sikeresek egy sportban, lehet, hogy nagy dumások, de valójában mégis szánalmas kis söpredékeknek érzik magukat, és ezt takargatják maguk és mások előtt, nem tudnak normálisan energiát szerezni, hát csak úgy maradnak a kis úszni nem tudók a víz felszínén, hogy másokat lenyomnak. Erősebbet nyilván nem tudnak, hát csak a gyengébbeket.

Megoldás vagy többen együtt egyszerre szégyenítitek meg, hogy mi is a valódi motivációja, (amit itt leírtam) vagy egy olyannal barátkozol akitől tart, és kiállna érted.