Azt érzem, fogadnak el minket a helyiek. Ilyen létezik?

Már lassan 2 éve élünk egy faluban, az ország másik végéről költöztünk ide jobb munkalehetőség reményében.

Van egy kisfiunk, aki a helyi oviba jár, de az oviban is azt érzem, hogy nem fogadtak el ezidő alatt sem a gyereket, sem minket. Folyamatos a panasz rá, jót sosem mondanak róla. A nevelők nem köszönnek nekem,- a helyi szülőkkel beszélgetnek is-csak ha a párom is jelen van. Az ovis csoportba is 1 év után vettek be, pedig rákérdeztem, hogy van-e olyan, így még annyit sem tudtam azelőtt. Nem beszéltünk eddig sok emberrel, mert nagyon nehéz kapcsolatot létesíteni a helyiekkel, elég zárkózottak. Az is nehezítő tényező, hogy pont azt a házat sikerült tudtunkon kívül megvenni, aminek az előző lakóira nagyon irigyek voltak a helyiek a vagyonuk miatt.

Beszélgettünk már hozzánk hasonló "bekerülttel" és ő is érzékelte ezeket, amit mi. A legtöbb belerült rövid időn belül elköltözött, így nincs olyan opció, hogy mi bekerültek összefogjunk.

Kezdek egyre jobban elszomorodni, hogy a kisfiam nem tud úgy barátkozni, mert a szülők is kellenek hozzá, hogy egymással engedjék játszani a gyerekeket, de a "bekerültekkel" nem foglalkoznak. Aki hasonló cipőben járt, hogy tudott alkalmazkodni vagy ezen változtatni? Költözésen is elgondolkodtunk, de nagyon sajnáljuk itthagyni a felújított házat.