Voltál már olyan osztálytalálkozón, ahol valaki jól beolvasott a másiknak vagy többeknek, akár tanárnak is?

Legszívesebben én olvasnék be egyeseknek, de nincs bátorságom egyrészt, másrészt kissé kínosnak tartanám "több mint húsz év után".

Csak mesélték, hogy a "tizen-páréves" középsulis osztálytalálkozón elhangoztak komoly bocsánatkérések egymás felé", stb.

Elnézést hogy konkrétan a kérdésre nem tudtam válaszolni, de ez az "osztálytalálkozós" téma nem hagy hidegen.

Nahát ezért én inkább soha nem is mentem el.

Volt 4 tündéri kedves tanárom, és 2 igazán kretén akiknek a tanításhoz sem volt semmi közük, bejöttek óraadónak és kész, és kispéciztek párunkat akiket szívattak végig.

Legszívesebben felrúgtam volna őket...

Az osztály sem volt túl jó, 3 részre volt szakadva mindig. kb 18-22-ből a fele ha elment találkozókra

Szerintem aki be kívánna olvasni, azt rögtön leállítanák amolyan "ejjmán milyen vagy, hát hiszen csak a szép dolgokra szabad emlékezni, nevessünk-bulizzunk-nosztalgiázzunk!" szöveggel...

Undorító osztályom volt, lenézés-klikkesedés, "ki kinél jobb", gazdagsággal hencegés, gusztustalan viselkedés stb.

"Srácok, szerintem keressetek fel egy pszichológust, ha ezt így évtizedes távlatból sem sikerült ennyi indulat nélkül felidézni."

Négyéves szemétkedés nem múlik el nyomtalanul, ha az ember minden nap gyomorgörccsel járt be és hallania kellett a saját felelése alatti "höhöhő egyest kapsz görényke" típusú kuncogásokat, valamint a "nincs házi feladatom, mert ilyen és ilyen tragédia történt" esetén a "akkor egyest kapsz kisfiam" beszólásokat. Bár ez csak a jéghegy csúcsa.

Osztálypénz sunyi elköltése aztán a felelősség megúszása és röhögcsélés, stb.

6, tudom, hogy nem múlik el nyom nélkül, én is átéltem. Mondjuk engem vertek naponta, de kinek mi jutott.

De nekifeküdtem ennek a traumának és feloldottam magamban, ma már egyáltalán nem vált ki ilyen erős érzelmeket, egyszerűen csak elszűrtem belőle a tanulságot és építőkőként használtam a fejlődésemben. Némi szakemberi segítséggel.

Nem indokolt, hogy BÁRMI ilyen erős érzelmi hatást keltsen 10 év távlatában. Ha ennyire aktív érzelmeket okoz, akkor az azt jelenti, hogy egyáltalán nem sikerült feldolgozni és túllépni rajta, ott van most is a tüske és most is gyulladásban van.

Szóval én abszolút együttérezve és a jelenség ismeretében, saját bőrömön tapasztalva ajánlom nektek a pszichológust. Ha egyszer túllesztek rajta, meglátjátok, rohadt oskat tudtok fejlődni és sokat javul majd az életetek még úgy is, hogy az átlag hétköznapokban eszetekbe sem jut az ilyen iskolai bullying. Egyszerűen megszabadultok egy tehertől, aminek a cipelését már megszoktátok, de amúgy egyáltalán nem kellene cipelni.