Megtartanátok a lagzitokat, ha anyukátok előtte pár nappal meghalna?

Igen. Mindkét nagyszülőm leépülését volt "szerencsém" végignézni, és őszintén megkönnyebbültem, mikor vége lett. Első nagyszülőmnél egy darabig iszonyatos lelkiismeret-furdallást éreztem, mert hogy nekem most szarult kéne magam érezni, nekem vinnyogni kéne a veszteségem miatt (azt hiszem, ezt hívják gyásznak? Bocsiiii), közben meg én már éreztem magam elégszer szarul a kórházi vizitek miatt, és már akkor tudtam, hogy semmit nem tehetek érte, és az neki a legjobb, ha véget ér a szenvedése (ezt ő is többször elmondta).

A második nagyszülőm halálakor már simán elmentem szórakozni pár nappal később. A barátaim, akik tudták, mi van, megkérdezték, mi volt a kedvenc itala, kikértük, kimentünk a teraszra, leöntöttük a felét a földre, hogy neki is jusson, a másik felét meg megittuk a tiszteletére.

Hidd el, aki végignézte a szerette leépülését szépen lassan, annak már épp elég ideje volt nyaldosni a sebeit, az már életében elgyászolta. Ha az ereje teljében lévő, egészséges édesanyám autóbalesetben meghal a lagzim reggelén, akkor lemondom az egészet. De ha már hónapok óta árnyéka önmagának, és csak vegetál, akkor kihagyok neki egy széket tiszteletből, és remélem, hogy ha lát, örül az örömömnek.