Mit tegyek ha mindenki uralkodni akar rajtam, mindenki meg akarja mondani mi a jó nekem és mit csináljak pedig már nagykorú vagyok? 18/L

Hát, igazából ezzel jár 16-18-nak lenni. Fejben már felnőtt vagy, de jogilag, egisztenciálisan, és élettapasztalatban még gyerek. Emiatt te mennél a magad feje után, de a szüleid meg nem mernek engedni. Az én 18 éves korom kb pont ugyanilyen volt. Így visszanézve, hogy mennyire kretén voltam, már jobban értem az ősöket. :D

Szóval van-e kiút? Egyrészt magától is elmúlik a korral. Másrészt felejtsd el az "uralkodnak rajtam" kezdetű emo drámát. Egyszerűen fontos vagy nekik, és ők felelnek érted, persze, hogy beleszólnak a dolgaidba. Nincs ebben semmi.

Ha pedig nagyobb elfogadást, több bizalmat, és több támogatást szeretnél, arról lehet velük beszélni. Csak az a fontos, hogy arról beszélj, hogy nehéz neked, ne arról, hogy ők uralkodnak.

En 30 vagyok de ha anyánál vagyok még mai nap is belepofázik abba hogyan mosogatok ála hogyan inditok el egy kávéfőzést, de az anyós is megmondta hogy én mikor moshatom a ruháimat mikor nem.

Munkahelyen meg egyszer termet díszítettunk, sütit szeltünk rendezvényre, ott is nekiálltak a nagy háziasszonyok beleszólni abba hogy én hogyan vágjam hogyan pakolhatom ki tálcára, véletlen se ugy ahogy én akarom.

Az ilyen mind egy alkalmazkodóképtelen rigolyás rugalmatlan csak az meg csak úgy lehet jó ha ő mondja. Parasztok.

Én 50 vagyok, de még mai napig áthajolnak a vállam felett például főzésnél, hogy mit és mennyit tettem bele, az amúgy főzni nem tudók.

Főnököm ugyanez munkával és magánélettel kapcsolatosan is mindig vannak "tanácsai".

A 88 éves nagynénémnek is megmondják az akár jóval fiatalabb(!) ismerősei, hogy hogyan kellene élnie, bármit csinálnia.

Nekem ebből az a tanulság, hogy soha nem fog elmúlni, nekünk kell valahogy páncélt növeszteni.

"Részben azért örülnöd kellene annak, hogy vannak, akik még figyelnek rád."

Alapvetően egyetértek, de kamaszként ezt én sem így láttam.

Külön kell tudni választani a jóhiszemű és a rosszhiszemű embereket - kérdező!

Én meg szoktam osztani a nálam fiatalabbakkal az általam megtapasztaltakat, de nem kéretlenül, hanem helyzetfüggően - és mindig meg hagyom a választást a beszélgető partneremnek, hogy érdekli-e, amit mondok vagy sem. -Nem sértődöm meg nemleges válasz esetén.

Azért szoktam megosztani a tapasztalataimat a nálam fiatalabb emberekkel, hogy nekik ne kelljen már számolatlan akadály megugraniuk azok közül, amelyeket én már megugrottam. Számolatlan visszacsatolást kaptam már arról, hogy ők is megtapasztalták, amiről beszéltem nekik valamikor és igazam volt - szerintük is!

Attól viszont szoktam tartózkodni, hogy a viselkedésemmel kelletlenül próbáljak meg beleavatkozni mások életébe, - erre igyekszem nagyon precízen odafigyelni, hogy idáig ne jussak el soha!