Senkit nem érdeklek, teljesen értéktelen vagyok. Hogy dolgozzam fel?

Az a problémám, hogy teljesen értéktelen, ronda, bugyuta, semmirevaló vagyok. Senkivel nem tudok kialakítani semmiféle baráti viszonyt, láthatatlan vagyok, hiába próbálok kommunikálni bárkivel is. Soha életemben nem volt egy igaz barátom se, se kapcsolatom, semmim. Ha egyedül megyek valahova se vesznek észre, ha valaki társaságában megyek, pláne. Főleg, ha a testvéremmel. Őt mindenki imádja, szereti, minden létező helyen hódolót kap magának, mind a 10 ujjára találna pasit és barátot is akármikor. Ügyes, okos, gyönyörű, talpraesett és tehetséges. És itt vagyok én, az egész család szégyene, a nagyszüleim se szeretnek, apám se. Se okos nem vagyok, se tehetséges, szép pedig aztán végképp nem. Nehéz nálam rondább és bugyutább embert keresni. Ha nem megyek el vele valahova, néhányan érdeklődnek, hogy hol vagyok, miért nem mentem el, de ha ott vagyok, akkor figyelembe se vesznek, a minimális módon se. Az egyik legmegalázóbb eset az volt, amikor csoportosan jöttek hozzánk locsolni húsvétkor, őt 4en is felkérték táncolni, én pedig ott álltam az asztal mellett. Egyik a másiknak mondta, hogy kérjen fel engem, kérjen fel, de nem jött egyik se, annyira visszataszító vagyok. Egyszerűen semmit se ér az életem, csak azért bírok még kitartani, mert remélem, hogy csak jobb lesz, és nagyon sajnálom anyukámat, hogy ilyen nyomorult gyereke van. Hogy dolgozzam ezt fel? Mit tudok tenni ebben az esetben? Lassan minden reményem elfogy...