Hol a határ a bulizás és az alkoholizmus között?

Nem mindenkinek kuka a másnapja, aki pénteken beb.szik. Van, aki nem képes arra, hogy másnapos legyen, 30 felett se. Szerintem attól függ a dolog, hogy milyen a viszonya az embernek az alkohollal, ha azt várja egész héten, hogy mehessen szétcsapni magát, és ha egyik héten ez kimarad - mert mondjuk lebetegszik, vagy nem ér rá senki, vagy családi program amin nincs pia, vagy akármi, akkor dühös.

Kicsit off: Igaz, hogy az értelmiség előtt két út van, az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Én ugyanerre emlékszem, mint te, hogy rendszerint olyan bulik voltak, hogy a Blahán ébredtünk a virágágyásban fekve, a hídról hánytunk bele a Dunába meg a buszgarázsnál keltettek minket mikor már öt kört megtettünk az éjszakaival, és ez teljesen normális volt. Jelenleg a munkatársaim érettségizettek, nincs köztük egyetemet végzett, de fiatalok, huszonévesek. Egyik munka utáni sörözgetésen picit elszaladt velem a ló. Tényleg csak picit, egyáltalán nem voltam annyira gáz, mint egyetemistaként, senkinek nem mondtam semmi kompromittálót, nem hánytam, hazamentem a két lábamon meg minden, csak látszott rajtam, hogy nagyon részeg vagyok. Másnap két munkatársam hívott félre, hogy megkérdezze, hogy van-e valami szakmai magánéleti problémám, ami miatt ennyit ittam, és esetleg megbeszélném valakivel, úgy kellett magyarázkodni, hogy nem, minden oké, csak nem vacsoráztam és a harmadik tequila hiba volt.