Szereted ünnepeltetni magad?

Nemigazán. Utálom, amikor rólam szól minden. Legszívesebben elszublimálnék a helyszínről.

Szeretem ha kapok egy őszinte dicséretet, vagy egy bókot, de ha kifejezetten történik valami ami rólam szól és az nem a saját temetésem, akkor már zavar. :D

(Tavaly kb 700 ember előtt kellett átvennem egy díjat, és amikor megtudtam, hogy én kapom, és kitől kell átvennem, én inkább megkérdeztem egy csomó ismerőset onnan, nem akarna-e kimenni helyettem. Én vágyom sem arra hogy nézzenek, sem arra, hogy jutalmat kapjak, mert zavarba hoz és nem is érdekel.

A jutalom egy szatyorban van valamelyik szekrény tetején egyébként. :D nem nyúltam hozzá azóta sem)

Hasonlóan vagyok vele, mint #1-es. Három diplomám van. Nem nagyzolás miatt írom, hanem mert: egyik diplomaosztóra sem mentem el. Utálom, ha körberajonganak.

Egy-egy elismerő szó, egy dicséret, egy "wow" tekintet mások arcán nekem bőven elég elismerés, ha valamit összeügyeskedtem. Nem akarok nagy feneket keríteni neki.

Utálom. Azt is mikor ajándékokat kapok, és mindenki árgus szemmel figyeli milyen fejet vágok. A saját családomban karácsonykor pl összevissza odaadjuk egymásnak az ajándékot, és mindenki a bontogatassal van elfoglalva. A ferjemnel gyakorlatilag sorban állunk, hogy most te jössz Jóska,és mindenki odaadja neki, megvárják míg kibontja, aztán jöhet a következő. Természetesen szigorúan videora véve. De utálom.

Bocs, kicsit eltertem .

Most elolvastam a kérdésed kifejtését. Munkahelyen viszont kifejezetten jól esik, ha kituntetnek az eredményemert. Persze zavarban vagyok rendesen, de nagyon buszkeve tesz.

Ha sok a körítés körülötte, nekem egyáltalán nem tűnik őszintének. Pl egy szulinapon azert köszöntenek mert szukinao vab, vesenyeken azert tapsol közönség mert tapsolnak mindenkinek, magasabb státuszba kerülés azert van mert én izzadtam vért h legyen, nem jutalom hanem én akartam, vagy amikor nekem drukkolnak mások, és nem negy mégse. Vagy amikor évzáro van meg ilyenek, évvége is eltörpül minden.

Általában olyan pillanatok azok amik örökre megmaradnak, amikor olyan emberek ismernek el, akik nemigen ismernek el senkit (szogoru mogorva komor fejű magas státuszú tapasztalt racionalis magas rangú férfiak, akiknek ha a beled kiteszed se lesz jó, de van az a pillanat mégis, amikor beismeri hogy jó vagy, ez igen és gratulál de azt is bólintással kézfogással, nem ugrál körbe),és ők elég röviden tömören adják tudtomra, mindenféle körítés nélkül.

Talán ilyenkor.

Nálunk sem volt különösebben szokás, hogy nagy születésnapokat névnapokat tartsunk, talán annak idején anyám volt az aki szerette a nagyobb felhajtásokat de vele már nincs kapcsolatunk és mindegyik gyerek kirepült.

Most már inkább az jellemző hogy szombatonként összeül a kis család egy ebédre és ha valakinek azon a héten volt valami akkor ott kap egy kisebb felköszöntést.

Nem szeretem az ilyent, valamint el sem várom senkitől. Jól tud esni azért a kedves szó, gratuláció, de csakis olyanoktól, akik komolyan gondolják és jó szándékkal teszik ezt. Ajándékot nem szeretek kapni.

Ha mégis van valamilyen ünneplés, akkor az csakis szűk körben történik; kisebb családi körben + 1-2 barát mellett, de erre nincs sokszor példa.