Ki a legszorosabb kapcsolat az életetekben?

Attól függ, mit nevezünk szoros kapcsolatnak.

Aki a legtöbb dolgot tudja rólam, és akivel a legbizalmasabban tudok beszélgetni: a férjem

Akit a legjobban szeretek: a gyerekeim

Akivel a leginkább egy rugóra jár az agyunk, és szinte belelátunk a másik fejébe: apukám

Én is kifejtettem en időt nézek.

A kollegáimmal vagyok rengeteget es millio a kontakt.

Párommal este találkozom, a munkája miatt nem is egyszer esik meg az hogy hajnalban ér csak haza. Szex kaja alvás, a gyerek miatt hetvégente nagyon maximum is csak olyan 5 órát vagyunk csak kettesben. Amikor en inkább szorakozom illuminált vagyok es KIKAPCSOLOK azaz nem agyalok a munkán(olyan sokat dolgozunk hogy álmomban is számolgatok ellenőrzök hibakat keresek javitok, full tele az agyam a meloval- számvitel),a párom nekem kb egy szexpartner es szabadidős partner szint csak, semmiféle szorosabb kapcsolatot nem érzek vele pl nem lelkitárs meg ilyenek.

A gyerek meg a gyerekem. Ha egyutt játszunk, egyutt tanulunk, egyutt eszünk, együtt tornázunk/táncolunk/kirándulunk/tóparton kacsakat etetünk/ az egy szülő-gyerek kapcsolat szeretet csak nekem. Nem baráti nem lelki társi, semmi ilyen nincs benne.

Mint velem egy hajoban evező es szintén felnőtt emberek, akikkel egyutt küzdök az eletben és együtt húzzuk az igát, együtt éljük meg az örömöjet bánatokat a sikereket vagy a kudarcot es együtt sirunk/nevetünk, együtt nyeljük ha a főnöki abúzusokat, együtt is megyünk be hétfőn reggelente is, ugy érzem ők azok akik velem "egyek", és szimbiózisban vagyunk.

A párom mégcsak nem is velem egyutt kel fekszik, az eltérő beosztás életritmus miatt sem.

A szakmai poénokat meg felesleges is vele meegosztanom. Ha meg kirugnak, egyedul kell épitenem a másik utat másik munkahelyre oda beilleszkedni és bizonyitani. Masik helyen is a kollegák lennének mellettem akik VELEM eveznek egyhajóban és nem a párom vagy gyerekem. Ha meg sokaig nem lenne munkám mégcsak nem is lenne segítség sem támasz sem.

A szüleim meg önállo életet élő vállakozók cegvezetők, azok sem lelkitárs bizalmas, vagy ilyenek. Sőt inkább vigyaznom is kell miket mondok el magamról, meg áldozathibaztatók is, soha nincsenek velem bajban ök sem. Pont a bajban fordulnak el tőlem, csak leszidni tudnak, és akkor rúgnak belém is. Kb mimt a gyk.

Bármi problémám ha kiírom kiröhögés megy, vagy még ők is csak belémrúgnak még egyet. A szüleim ugyanez

Bezzeg amikor fekviszi isten a dolgom sikeresen építem a karrierr tele vagyok pénzzel haladok előre, akkor meg kedvesek udvariasak aranyosak es tisztelnek. Ha szükségem lenne bajban csupán ha egy emberre is, azok soha nem a gyk nem a párom nem a gyerekem és nem is a szüleim.

Barátokkal nagyon ritkán vagyok mert rájuk végképp semmi időm NINCS.szoval barátok nekem annyi hogy online pár soros cset.

8.voltam.

Kifejtettem bővebben

" Ha meg sokaig nem lenne munkám mégcsak nem is lenne segítség sem támasz sem."

(Ezt a páromra értettem. Így is fóbiája hogy lehúznám kihasználom. Ha még munkam se lenne lehet el is hagyna.)

A szüleimmel.

Mindezt úgy, hogy gimi elejéig teljesen átlagos kapcsolatunk volt, vagy talán egy kicsit távolságtartóbb, a szigoruk miatt. Aztán kolis lettem és változtak a dolgok; sokat kezdtünk beszélgetni, immáron mindenféléről, jobban meghallgattak és már érzelmileg is számíthattam rájuk. Ez pedig, lekopogva, a mai napig így maradt.

A barátok jönnek-mennek (elég nagy bánatomra), a szüleimre pedig mindig számíthatok. Remélem még sokáig így lesz.