Veletek már megtörtént ez a szomorú eset?

Őszintén, én valahol megértem. Ha épp "szenvedek" a kondiban, közben végig arra gondolok, hogy most mások mit gondolhatnak rólam. Igen, tudom, hogy ez az én problémám, és dolgozom is rajta, de néha jó lenne egy "ne szólj hozzám, tegyél úgy, mintha itt se lennék" táblát akasztani a nyakamba, meg jó lenne, ha mások is akasztanának - mert ha viszont oda akarok menni valakihez, hogy ezt vagy azt szeretném csinálni és segítsen/asszisztáljon, akkor én ugyanígy monitorozom az embereket, hogy vajon ki az, aki szívesen társulna, meg ki az, aki épp túlélni próbálja a leedzést ennyi ember között.

És ennek semmi köze ahhoz, hogy milyen nemű az illető. Persze, vannak gyökér nők, akiknek az is sértés, ha előreengeded, de ez szerintem inkább egy ilyen speciális edzőtermi szorongás, amit amúgy leginkább a férfi ismerőseim értenek, de ők nagyon is, mert náluk még az is ott van, hogy nem elég izmosak, és ezért "mit gondolnak rólam" - holott az eszünkkel tudjuk, hogy semmit, de valahol ott van az emberben ez a kis görcs.