Baj van velem? vagy csak a szemelyisegem van kialakuloban?

kiskorom ota ismerem ezt a tulajdonsagomat, de az utobbi ket evben egyre eroteljesebb es neha mar elviselhetetlen ellentmondasokba vagyok sajat magammal. egy konrket pelda: eddig nehany kapcsolatom es mindegy hogy mennyire voltam szerelmes, de mindig akar orankent valtozott a velemeny arrol hogy szuksegem van e erre a kapcsolatra vagy sem. pl nekem o nem is tetszik egyaltalan idegesit is es most veget akarok ennek vetni, nehany perc mulva pedig nem latok ki a rozsaszin kodbol es ha ra gondolok is mosolyognom kell es sosem akarom hogy vege legyen. barati kapcsolatokkal szinten, egyik pillanatba meg tudnam olni szo szerint kis tulzassal aki mellettem ul es 10 perc mulva pedig ujra a legjobb baratomat latom a szemelyben akit imadok szeretek. haza erek es el akarok szokni otthonrol nyitok ki a kapun es veget akarok vetni akar mindennek es aztan utana ket perccel imadom az eletem es szerencsesnek erzem magam erte, aztan egy ora mulva lehet hogy megint teljesen belegolyozok abba hogy mennyire remenytelenul rosszul erzem magam, aztan masnap mintha mi se tortent volna jo esetbe boldogan kezdem a napom. midnen apro dolognal is jo esetben ketto vagy neha tobb szandekom van es egymassal kuzdenek a hangok a fejembe. nem tudom, hogy ez valami komolyabb gond vagy pedig csak en reagalom tul es szuksegem van egy par objektiv velemenyre is