Miért döbbennek le az emberek, hogy olvasás közben teljesen ki tudom szűrni őket/ a zajt pld. egy strandon? Mondták, hogy ez nekik nem menne.

Pedig nem egyedi eset.

Én nagy cég számviteli osztályán dolgoztam. 15-en voltunk egy szobában. Telefonok csengtek, ügyfelek jöttek-mentek, kérdezősködtek, beszélgettek, ügyintéztek, miközben eléggé nagy és felelősségteljes feladatot kellett egyénileg elvégezni.

Esküszöm, annyira ki tudtam kapcsolni - de szerintem a többiek is - hogy konkrétan a vállamat kellett megfognia annak, aki hozzám akart szólni, annyira nem hallottam meg, hogy nekem szól.

A boldog, nyugodt, magabiztos természtű embereknél ez nem probléma.

Én nem csak az olvasásba, hanem a munkába is bele tudok merülni annyira, hogy meg se hallom mi történik a környezetemben, és az eltelt időt sem érzékelem. (csak az a baj, hogy nem hallom amikor szólnak, és ha a férjem odajön, megérint, jól megijedek.)

Nálam tök változó. Régebben nem értettem hogy tudnak mások buszon olvasni, mert számomra az olvasás az volt, hogy leülök és fél napig olvasom a könyvet. Teljesen elmerülök benne, átélem azt.

Aztán ahogy sokat kellett utazzak, eleinte vonaton olvastam 2-3-4 órákat. Aztán már buszon, villamoson is, akár 10 perc alatt is. Leültem és azonnal felvettem a fonalat, kizártam a világot magam körül.

Viszont mióta panelban lakom ahol folyamatosan van valami közvetlen zavaró dolog, fúrnak, hangosan beszélnek, bömböl a zene, remeg a fal akkor egyszerűen nem tudok kikapcsolni és elmerülni a könyvekben és inkább elhúzok itthonról valamerre.

Amúgy nálam tök változó mikor mi zavar.

Például munkahelyen valahogy nem zavar, ha munkáról beszélnek, kooperáció van körülöttem, munka miatt telefonálnak.

De valahogy attól falnak tudok menni, hogy egyik kolléganőm folyamatosan privát hívásokat intéz, folyton a gyerekeivel beszél, mit ettél, ettél-e már, merre jársz és akaratlanul is fültanúja lesz az ember mindennek aminek nem akar.