Mi fontosabb? Mindenkivel jóba lenni vagy nem?

Saját tapasztalat alapján azt mondom, hogy nem lehet mindig jóban lenni. Én egész életemben úgy álltam hozzá az emberekhez, hogy amíg nem az az utálatra egyértelmű indokot, addig minimum tisztelettel, jóindulattal és udvariasan viselkedek velük.

Ez egészen addig működik is, amíg két ember nézeteltérése el nem rontja. Akkori fejjel próbáltam mindig a két fél között egyensúlyozni, de már tudom, hogy ez lehetetlen. Ilyen esetben a saját értékrended szerint kell ítéletet mondani, magyarul valakivel mindenképp konfliktusba kerülsz. Ha valaki úgy viselkedik, ami számodra megengedhetetlen, akkor nem kell vele jóban lenni, csak frusztrálni fog.

Sokan nem értik, hogy adott személybe a "jó" és "rossz" dolgokat ugyanúgy lehet kezelni.

Pl valakiben nem szeretem a harsány vulgáris nyelvezetét, de nem magával az egész emberrel van bajom, hanem adott dolgával.

Nem kell utálni se, csak simán semlegesen emberként kezelni.

Azt is meg kell tanulnia sok embernek, hogy a pl kollegai élet és a magánélet és a személyiség is más-más kategória.

Attól, hogy nem nevetek, seggrepacsizok pl ex kollégákkal, nem azt jelentette, hogy utálom őket, csak simán emberként kezeltem, kollegai kategóriában.

Kommunikálni, együttműködni idegenekkel is lehet a közös célért, ezesetben a munka elvégzése.

Ezt felfognák az emberek, nem lenne megannyi konfliktus.

Nekem ezen dolgokat el kellett mondanom nekik, hogy leszálljanak rólam a hü.yeségeikkel,melyek csak a felesleges rosszindulatot gerjesztették.

Magukban és egymásban is.

Valakik megértették, valakik nem.

Pl ahhoz tudnám hasonlítani, hogy a boltba bemegyek, emberként kezelve az ottani dolgozónak köszönök, illedelmes vagyok, ám mégis tisztes távolságot tartok és nem kezdek el magánéleti dolgokat rásózni vagy őt nyaggatva kérdezni.

S ha nem akarok, nem kell mosolyogni se.

Persze vannak kivételek, pl egyik eladó maga alatt volt láthatóan, a kedvesebb hangnem és egy búcsú mosoly is elég volt, hogy jobb kedve legyen.

S a beszélgetésbe nem vittem bele semmi magán jellegű dolgot, kérdést. Elég volt egy kis empátia, kedvesség.

Pedig csak annyi volt kikértem x dkg szalámikat sorolva.

Ennyit jelent embernek lenni.

Tudatosan tenni, nem tenni dolgokat, helyzetnek megfelelően.

Nálam önazonos a segítség nyújtás, de a semleges arcom is.

Csak azért nevetni nem fogok, mert pl a tömeg nevet valamin, ami viszont számomra nem vicces. S ez is csak 1 dolog a sok közül.

A környezetemben lévő személyeket pedig hozzám hasonlóan működő emberekkel építettem ki.

Akinek nem tetszik a személyem, mondhat nemet és mutathat hátat.

Ezen nem fogok megsértődni, hanem elfogadom nézeteit. Majd ő is kialakítja maga köreit.

Sőt értékelem, ha valaki kimondja, intelligens ember pedig befogadóképes pl elfogadásban.

Feladat elvégzéshez pedig nem kell se kedvelni, se utálni a másik felet.

Ugyanúgy meg lehet fogni a rekesz sör másik oldalát és segítve berakni a kocsiba.

Stb.

Egy bácsi, akivel nem vagyok jóban, nem tudta kiemelni a karton ásványvizet a kosarából, mégis odamentem segíteni neki.

Mert nálam más a személy és az emberként tekintek rá dolog.

Ide tartozó téma a személyes zónák:

https://www.youtube.com/watch?v=w2JQdnvBhzE

Ezt is sokan átlépik, nem kezelik helyén, majd még az van felháborodva, aki belép az intim zónába stb.

Én mindenkivel kedves és semleges vagyok, akit nem bírok, azt igyekszem kerülni és kész, nem kell a felesleges konfliktus. Mindenkit nem lehet kedvelni, de emiatt kár lenne feszkót generálni.

Csak nagyon közeli ismerősökkel tudok konfliktusba keveredni, mert velük nem jópofizhat mindig az ember. Pl. anyum, párom, legjobb barátok.

26N