Akik büszkék rá hogy soha nem emelik fel a hangjukat, ők ezt miért csinálják?

Igen, biztos. Emiatt a két ember miatt félek. Olyan higgadt embert még nem ismertem, aki bírja a feszültséget, és nem esik át a másik oldalra, vagy nem gonoszkodik. Van egy jóbarátom, ő mindig azon panaszkodott, hogy ő milyen higgadt, de valaki a társaságból, egy haverja meg hisztizik. Direkt hergelte, Na, ő se lett jó példa. Nem tudok szélsőségesen és büszkén higgadt, jószívű embert a környezetemben.

Csak olyat aki játszmázik.

Jó lenne megismerni olyat aki nem tartja magát emiatt sokra.

Amúgy tényleg nem a cigánykodásról beszélek, az gáz, hanem az elfogadásról. Ahol nem kell azonnal letorkollni valakit egy minimális érzelem miatt.

Akiket ismerek hogy jószívűek, kellemes társaság, néha higgadtak néha kicsit kiabálnak. Olyat nem ismerek aki mindig higgadt és mégis minden rendben van vele.

De lehet hogy ez csak véletlen.

Persze igazad van borzalmas ha valaki a környezetére ráragasztja a hangulatát ami akkorra már felrobbant.

Mondjuk olvasni azért megtanulhatnál, ne haragudj ezt nem tudom finomabban mondani. Pont arról beszélek hogy néha a túl higgadt emberek egyszer csak átcsapnak ordításba és dührohamba. Pont az lenne jó ha azok akik direkt lefojtják magukban, pl mondanának néha 1-2 minimálisan emelt hangú mondatot, és nem azonnal a világ legnagyobb balhéjával kezdenék az erőltetett higgadtság után.

Ami nekem tetszik, az a jókedvű hangfelemelés, nem tudom máshogy fogalmazni. Amikor még nincs gond, csak történt valami és lereagálja a legszentebb hangtól 1-el hangosabban, érted? De van akinek ez se fér bele, és néz rá hogy mi ez az engedetlenség (pl szülő).

"Attól meg megélem a dühöt/frusztrációt,hogy nem üvöltözök"

És hogy éled meg a nagy dühödet?

Mert remélem nem a családodat készíted ki. Érted. Jobb ezt letisztázni.