Akik büszkék rá hogy soha nem emelik fel a hangjukat, ők ezt miért csinálják?

2 Szerintem is. De az elfojtósakból közösség előtt jópofizósokból meg az érthetetlen bűntények a híradóban 🤦‍♀️

Én abban bízok aki őszinte mindenben és mégis jó fej.

Nem, ha valaki tényleg csendes és nyugodt, az általában tetszik, de azért akkor is kicsit félelmetes. Inkább úgy tetszik mint egy tanár vagy egy félisten, de embernek nem kell.

Viszont aki minden jel szerinte sokszor nagyon ideges, de a hangfelemelést kontrollálja és kiemeli hogy büszke rá. Az nem tetszik. Max félelmetes és az ember kihívást lát benne, de ez nem őszinte érzelem.

Amúgy akik szerintem vonzóak, azok az őszinte emberek, akik a helyzetet a helyzetnek megfelelően, lehetőleg minél gyorsabban lereagálják, hogy ne kelljen rágódni.

Az állandóan nagyon agresszívak és túlfejlett önbizalommal rendelkezők borzasztóan taszítóak.

A lefojtósak olyanok, akik szimpatikusak lehetnének, de valami hiányzik belőlük.

"Aki megelőzi, az békét akar és előre megoldja, hogy ne legyen konfliktus, ne alakuljon ki a konfliktushelyzet."

Igen, ez a legjobb.

"Az őszinteség a közlés tartalmán múlik, a higgadtság pedig a közlés módjához tartozik."

Szerintem az érzelmeknek is van információ tartalma, és ez hozzájárul a teljes képhez, tehát a közléshez.

Emiatt őszintétlennek érzem ha valaki ragaszkodik egy természetellenesen felvett érzelmi állapothoz.

Meg főleg azért szeretem ha kijönnek, kulturáltan, valamennyire az érzelmek, mert akkor tudom hogy ez most kijött, és nem kell tartanom attól hogy majd bosszút forral, vagy ennek majd én még megiszom a levét.

De nehéz ezt megfogalmazni mert nekem is vannak "élményeim" üvöltő vagy veszekedő társaságról, emberekről, az borzasztó. Pont az nem jó, ha odáig fajul, csak ha épp minimálisan kifejezi az érzéseit egy minimális hangfelemeléssel, amiről látszik hogy ez ennyi volt, ő csak kifejezte az érzéseit de nem haragszik utána, elfelejti, nem marad meg.