A sok bulimániás ember miért nem képes elfogadni, hogy nem mindenki ugyanolyan?

Az rendben van, hogy a fiatal(~15-30) korosztály nagy része alig tudja elképzelni az életét rendszeres bulizás nélkül, de miért kell erőszakosan ráerőltetni ezt a felfogást azokra, akik ebből nem kérnek?

Már szabályosan hányingerem van attól, amikor valaki olyanokkal jön, hogy "nem éled ki magad, pedig most vagy fiatal", "meg fogod bánni!!444", "megkeseredett leszel", és amikor elmagyaráznám, hogy engem egész más dolgok ugyanolyan boldoggá tudnak tenni, mint - gondolom - mást mondjuk a bulizás, akkor olyan érzésem van, mintha alig értene valaki. Két külön világ, és nincsenek közös pontok. Azt látom, hogy ez a többség (legyen szó családról vagy ismerősökről, mindenhol előfordul) az introvertált, magányos tevékenységeket is élvező emberekbe ott rúg bele, ahol csak tud, és sokan tényleg keresik a megerősítést, hogy elkönyvelhessék: aki otthon is feltalálja magát, az bizony lúzer, és le kell nézni.

Nekem semmi bajom nem lenne azokkal, akik buliznak, mindenki azt csinál, amit akar, úgyhogy ez a tolakodó, ízléstelen agresszivitás teljesen egyoldalú. Más is találkozik ezzel, vagy csak én? Mi az oka?