Mit tudnék csinálni a magányos gyerekemmel?

Sajnos ebben a korban már nem működik, hogy "összehozod" barátnőid hasonló korú gyerekeivel, vagy ilyesmi...

Esetleg nem lehetne olyan hobbyt, sportot találni neki, aminek révén kimozdulna, és esetleg társaságot is találhatna?

Futás, bringázás, bámrilyen csapatsport...? Sose akart ilyesmit csinálni?

A mozgás pozitív hatással van a szellemi teljesítményre is, és a mentális egészségre is.

Szerintem nincs ezzel baj. Én is ilyen voltam és jelenleg is hasonló vagyok. Mi akik a legcsendesebbek vagyunk tudjuk sokszor milyenek is az emberek. Persze lehet ezzel vitatkozni, de szerintem felesleges emberi kapcsolatokat kialakítani. Szinte mindenki kétszínű. Nincs olyan ember akire mindig lehetne számítani. Ha valakivel jól kijön az ember az is többnyire színjáték. Vagy kibeszélik a háta mögött vagy csak időt töltik ezzel a haverkodással. Én is szoktam magányos lenni. Nem jó érzés. Viszont még mindig jobb mint hamis barátokkal "szórakozni". Ahogy nő fel majd jobban aktivizálja magát szerintem. Már ha a saját példámat nézem a munka úgymond férfit faragot belőlem. 20 éves kor körül változnak a férfiak többnyire. Lesz egy pont ahol megváltozik a gondolkodása. De az, hogy egyedül van nem feltétlen rossz. Biztos vagyok benne, hogy amúgy vannak barátai a neten akikkel tud beszélgetni, csak az annyira nem mulasztja el a magányt. Legyél ott mellette ha kell és ennyi. Biztos vagyok benne, hogy a lelke rendben van.

23/F

Hát ennyi idősen már nem sokat, beszélni tudsz vele a gondjairól. Gyerekkorában kellett volna minél több szociális helyzetbe rakni, nem elzárni másoktól, nem engedve kibontakozni. A szüleim engem is túlságosan óvtak, én is túl későn tapasztaltam meg alapvető szituációkat, amik adott korban már zárkózottságot hoztak maguk után.

Annyi a különbség, hogy ezt kemény munkával később sikerült javítani, illetve magányt sem érzek jó ideje, a pozitívuma hogy megtanultam egyedül is jól érezni magam. Sok nehézség viszont még így is megmaradt.

Ezeket azért írom, mert kezdésnek egy mélyebb, komoly beszélgetés valószínűleg jó lenne vele, a magány és a kirekesztettség-érzés okait picit fejtegetni. Ha nem akar róla beszélni, akkor ne erőltesd, de mivel annyiszor mondja neked hogy egyedül érzi magát, valószínűleg jól esne neki. Aztán át lehet menni afelé, hogy milyen lehetőségek vannak most, kivel szokott beszélgetni, kivel tart akár minimális kapcsolatot és bátorítani, hogy őt hívja el valahova (barátilag).

Mondtad hogy sosem mer cselekedni, érdemes vele beszélni arról, hogy mi miatt. Nyilván köztük lesznek olyanok, hogy fél az elutasítástól, megszégyenüléstől, vagy hogy lebőg a találkozón, de ezekről is lehet társalogni, a félelmeit csökkenteni. Mesélni saját sztorikat, hogy téged hogy hagytak ott, hogy nem jött össze valami, hogy lett vége barátságoknak, de mégis megy tovább az élet és mindig tud új embereket megismerni.

Ha semmi ilyen nincs, akkor megbeszélni valami hobbit, amivel kapcsolatban járhat egy közösségbe és ott barátkozhat. Elmagyarázni hogy a hobbi miatt megy elsődlegesen, az fogja mindenki figyelmét lekötni, így nyugodtabban tudna mozogni a többiek között és mindig lenne téma is.

Végső esetben felhozni a szakember lehetőségét, akivel együtt tudnak dolgozni a problémáin.

Szerintem későn érő tipus.

Valószínű még idő kell neki,hogy tudjon mozdulni valamerre,talán még maga sem tudja merre.

A tánc maga a csoda,keress egy egyesületet/csoportot csak van még ha távolabb is.

Viszont próbálj folyamatosan kérdezni rá dolgokra pl lányok stb.

A jegyek romlása 70%-ban lelki eredetű problémára utal.

Csak van valami kiút ebből,ezt nektek és vagy fiadnak kell megkeresnie.Sok szerencsét!