Baj ha már csak a gyerekemmel törődök és azzal, hogy neki mindene meglegyen ami nekem nem volt?

Sokáig tervezgettem az életet, mibe kezdek majd bele, évekig tervem volt egy vállalkozás elindítása. Amikor célegyenesbe értem volna vele, összejött a pénz is, akkor tudtam meg, hogy kisfiam lesz. Sajnos a vállalkozás elszólított volna külföldre, sokat ingáztam volna, így “kukába” dobtam az egész ötletet, a pénzből vettünk egy házat és beálltam az egyik konkurens céghez alkalmazottnak. Közepesen jól keresek, de 8-tól 5-ig tart a munkaidő, nincs túlóra! A családom kicsit haragszik rám amiért én soha se teljesedtem ki, de úgy döntöttem mindent annak rendelek alá, hogy a fiam megkapja amit nekem nem sikerült. Úgy nevelem hogy magabiztos legyen a nőknél és majd sokat csajozzon (persze tisztességgel, szerelemmel), ami nekem sose adatott meg, egyszerűen féltem a lányoktól mert férfi nélkül nőttem fel. Menő cuccokat veszek neki, sokat tanítom az élet dolgaira. Pl eljár velem autószerelőhöz. Amikor én először voltam 20 évesen ilyen helyen azt se tudtam mit kell mondani vagy hogy mi hol van az autón (Anyukámnak nem volt pénze autóra, semmi “fiús dolgot” nem tanított meg!).

Azt remélem a fiam majd mindent tudni fog és vagány, de rendes és talpraesett férfi lesz majd.

Szerintetek jól teszem? Vagy ártok ezzel a neveléssel neki?