Lányok/fiatal nők, hogy találtátok a barátotokat? És fiú barátokat hogy szoktatok szerezni?

Egyetemen, koliban, volt osztálytarsak, barátok barátai, edzőstársak, stb.

Aztán az lesz barát, aki szimpatikus.

Pasim pedig az, akivel megvan a kölcsönös romantikus vonzalom.

A páromat Tinderen ismertem meg. Az exemet is, az előtte lévőt egyetemen. :D

Ami pedig a fiú barátokat illeti: 5 év mérnöksuli után úgy, hogy 20% a munkahelyemen a lányok aránya a hr-el együtt, inkább az a csoda, ha lány barátaim vannak.

De a párom baráti körét is nagyon szeretem, mára inkább közös lett. :)

#6

Én sem vagyok az a barátnőzős alkat, feszélyezve és elfojtva érzem magam mellettük. Fiúk előtt jobban lehet mondani akármit, poénkodni akárhogy, nem sértődnek meg, nem néznek le miatta. Lányokkal barátkozni (számomra) kínos és kényelmetlen. Szóval átérzem.

A férjemet még a gimnáziumban ismertem meg. Ő felettem járt 2 évvel, miután elballagott nem tartottuk a kapcsolatot.

Aztán 5 év elteltével összehozott minket az élet és azóta együtt vagyunk.

4 nagyon jó barátom van, akiket vagy a továbbtanulás során ismertem meg vagy a munkahelyeimen. Az egyikkel egy közös hobbi során ismerkedtem meg. Tizenéves barátságok, sosem volt konfliktus, a férjemmel is jóban van mindegyik és én is jóban vagyok a feleségekkel/párokkal.

A haverokat általában a barátokon keresztül ismertem meg, de velük nem alakult ki szorosabb kötelék, maximum eljárunk együtt szórakozni.

Most fél éve "újítottam be" egy barátot a mostani munkahelyemen, akivel teljesen azonos az érdeklődési körünk/hobbink és világnézetünk.

Én eleve nem vagyok barátkozós, nem nyitok könnyen. A 34 évem alatt összesen 2 barátnőm volt, akik átvertek vagy csak simán féltékenyek voltak. 1 éve próbáltam nyitni egy számomra szimpatikus nő felé, aztán már elkezdődött a szarkeverés. Ellenkező nemű barátoknál ilyet sosem tapasztaltam a tizenév alatt...