Nem jó egyedül, már több mint fájdalmas, mit tudnék tenni?
Huh nem is tudom milyen témakörbe kellett volna ezt tenni, lehet nem is jó a választás.
Röviden segítséget szeretnék kérni.
22 éves lány vagyok, egyetemista. Nagyon extrovertált ember vagyok, aki imád társaságban lenni, emberek között, barátok, ismerősök, vagy új kapcsolatok, ismerkedés, kocsmában, buliban, kávézóban, teljesen mindegy csak legyen kivel beszélgetni, vegyenek körbe. Félreértés ne essék, semmi szekualitás nem értendő bele.
A probléma pont az, hogy úgy érzem ennek a "függője" lettem. Egyszerűen nem tudok egyedül maradni, nem érzem jól magam ha el telik úgy egy nap, hogy ne lettem volna valaki társaságában. Nem kérhetem a barátaimat hogy mindennap lógjanak velem, persze, ez természetes. Több társaságom van, több féle ember vesz körül, de előfordul, hogy valmikor senki sem ér rá és én ilyenkor teljesen összetörök.
Van hobbim, sportolok, dolgozom is a suli mellett, nem arról van szó, hogy annyi szabadidőm lenne, de mikor ráérnék, legyen a napomból az csak egy óra vagy kettő, megtehetném hogy elmenjek itthonról és nem tudok kivel, rendkívül ki tudok borulni, és egyszerűen van hogy már a sírás folytogat, hogy aznap egyedül maradjak és ne csináljak semmit.
Ebbe már belebolondulok.
Párkapcsolatom április óta nincs, kicsit gyötrelmes volt a szakítás, talán ez is az oka hogy mindig társaságra vágyom, illetve egy kisebb tragédia is történt a családban idén ami erre egy lapáttal tett.
Régen is hasonló karakter voltam, de ennyire nem borultam ki ha pl 2 nap egymás után nem megyek semerre csak sorozatot nézek itthon.
Azokat az "űröket" amiket ilyenkor a barátaim hagytak mindig a párom töltötte be, vele találkoztam, ő amolyan fix ember volt aki ráér ha társaságra vágyom.
Javaslatokat fogadnék igazábol, hogy esetleg hasonló helyzetben ki mit csinál, megoszthatja velem ha gondolja, vagy csak tanácsok, ötletek, esetleg saját magam fejlesztésére mit tehetnék hogy ne legyek ennyire magam alatt mikor "nincs hova mennem vagy csinálnom".
Eddig ment az, hogy elkezdek takarítani, de ígyis be van osztva, minden héten több nap takarítás, már nem tud szebben csillogni a lakás.
Ilyenkor tényleg teljesen, talán állíthatom egy elkeseredett szar embernek kezdem érezni magam. Ez már függőség valóban.
Köszönöm előre is a hasznos válaszokat, a beszélgetésre vágyókat, illetve azoknak eleve akik elolvasták a hosszú monológomat.
válasza:
válasza: válasza:Miért volt gyötrelmes a szakításod és mi történt?
Egyébként egy új cél vagy valami új elfoglaltság hasznos lehetne neked ami olyan, hogy emberek között lehet csinálni. Érhető, hogy nem szeretsz egyedül lenni és félsz a magánytól. Az is egy jó megoldás lehet, hogy keresel új barátokat vagy valakit akik hasonlóan vannak, mint te és sokszor van kedvük úgymond együtt lógni.
Művészetet tanultam a gimiben így a festés szenvedélye megmaradt, azt szoktam csinálni ha nagyon nincs mit, de ehhez ihlet kell és nincs kedvem hozzá bármikor.
A tragédia apukám halála volt idén, ami nem könnyítí meg még mái napig sem a dolgokat.
Eddig azt hittem párkapcsolatra vágyom mindenképp, de látom manapság hogy nem feltétlen ez a megoldás.
válasza: válasza:Olyat próbáltál már, hogy kimenni természetbe vagy valahova ahol lehet ilyet csinálni és lefesteni valamit?
Egyébként edzés vagy valami sport is jó idő töltés lehet és azt lehet közösen is csinálni másokkal.
Sajnálom ami történt és érthető, hogy ennyi idő alatt nem dolgoztad fel ezt.
Párkapcsolat szempontjából fontos lehet, hogy csak akkor érdemes belevágni, ha tényleg késznek érzed magad lelkileg és nem nyomaszt már az előző kapcsolatból származó sérelem. Ne kezdj bele úgy egy kapcsolatba, hogy "csak azért, mert nincs senkim és szeretném, ha lenne" elven, mert lehet nem fogsz jól választani vagy boldogtalan leszel és ebből kifolyólag újabb és újabb dolgok generálódnak.
Edzeni sajnos nem szeretek másokkal, olyankor csak magamra fókuszálok.
És igen volt alakulóban kapcsolat dolog de véget vegettem neki mert rájöttem nem tudnék elköteleződni, ettől függetlenül sajnos mégis vágyom rá.
De nincs is akkora hangsúly rajta, hisz jelenleg teljesen mindegy lenne hogy kapcsolat vagy barátok, csak emberek legyenek.
A munkám is emberek között van, és mint mondtam nagyon sokszor találkozom ígyis a barataimmal, talán ezért akkora a hiányérzet mikor "éppen nem tudok".
válasza:Szerintem ez esetben tényleg az lehet a megoldás, ha nyitsz az emberek felé olyanok felé is akikkel eddig kevésbé beszéltél vagy nem annyira lógtál együtt. Aztán hátha kialakul belőle valami olyan ami mindkettőtök számára öröm lehet. Ahol élsz, nem tudom melyik város ez, de lehet vannak ilyen barát kereső csoportok vagy valami hasonló. Az is lehet egy próba. De egyébként, ha egyetemen tudsz ismerkedni és van olyan aki szimpatikus akkor nyugodtan vesd fel az ötletet, hogy menjetek el valamerre. Nem kell ezt feltétlenük párkapcsolati szempontból.
Sőt, még ezen az oldalon is próbálkozhatsz barátokat vagy olyanokat találni akivel el tudsz menni erre-arra szórakozni, de kicsi lesz az esélye, hogy pont egy városban éltek.
Van kikkel mennem bulizni, heti többször is elmegyünk, vagy csak kocsmába, vagy csak leülünk egy padra.
Inkább arra irányul a kérdés, hogy ez megtörténik monsjuk heti 4-5 alkalommal és a maradék napokon mikor mindenki vagy dolgozik vagy tanul vagy pihen, én nem tudok otthon maradni mert nem érzem jól magam.
Nem a barátok hiánya a gond (vagyis gondolom én) mert tényleg van egy jópár. A gond az, hogy ha senki sem ér rá összetörök.
Bár lehet igazad van, és mégtöbb ember kellene akkor kevés az esély hogy senki se érjen rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!