Érzett már így más is ismerkedés kapcsán?
36 múltam, összvissz egy párkapcsolatot tudok felmutatni (igaz, vele kétszer is összejöttünk), és bár szeretnék egy boldog, meghitt kapcsolatot, amiben egyértelműen érzem, hogy "révbe értem", még sincs bennem jóformán semmiféle indíttatás az ismerkedésre. Ennek ellenére próbáltam jó néhányszor, főképp rapid randikon, de mindig nagyon megkönnyebbültem, mert senki nem volt igazán szimpatikus, és így nem kellett kilépnem a komfortzónámból. Amikor valaki közeledni próbál, ösztönösen hárítok. Az, hogy a volt barátommal összejöttek, kész csoda, és csakis annak köszönhető, hogy nagyon kitartó volt.
Nem tudom, mit tehetnék, hogy ne legyek ilyen, és ne féljek új emberekkel ismerkedni, randizni.
Érzett már vki hasonlót? Sikerült felülkerekedni rajta?
10-es: köszönöm! Voltam korábban pszichológusnál (sztk-ban, ingyen), de túl sokat nem használt. Ez persze nem jelenti, hogy egy másik pszichológus ne használhatna, de sajna nincsenek arra félretett millióm, hogy az alkalmankénti kb. 20-25 ezret ki tudjam fizetni. :/ Önfejlesztő könyveket egyébként szoktam olvasni, és segítenek is, de "élesben" csak a szorongást, hárítást érzem.
A másik gond az a rengeteg plátói szerelem, ami végigkísérte az életemet...
válasza:#11:
45 éves vagyok. Nálam azért is szívás az egész, mert egyszer kapcsolatban voltam valakivel aki számomra az ideális partner lehetett volna, ha ezt ő is így gondolta volna (ez a fránya "volna"). De ő nem akart mellettem elköteleződni. Csakhogy mivel megismertem őt, így az ő személyisége nagyon magasra tette a lécet a többi lehetséges partnerhez képest. Így óhatatlanul is mindenkit hozzá hasonlítok.
Neki is vannak hibái, mert senki sem tökéletes, meg már túl is vagyok rajta érzelmileg, de a személyiségében vannak olyan jegyek amik nagyon sok más férfiban nincsenek meg, én meg pont azt keresem.
Aztán nálam is mindig bekövetkezik az ami nálad is, hogy inkább kihátrálok az ismerkedésből mielőtt még lenne valaki...
De nálam bejátszik a bizalomhiány, félelem a csalódástól, kifogáskeresés stb, stb. De! Én nem szoktam panaszkodni, sajnos egy idő után meg lehet szokni ezt a helyzetet, bár az igaz, hogy ha a szívemre teszem a kezem, akkor én is egy igazi társra vágyom.
Most amúgy sem vagyok olyan élethelyzetben hogy ismerkedjek, úgyhogy én már feladtam ezt az egészet, de neked azért még kitartást kívánok.
#9 vagyok
13-as: köszönöm, hogy írtál. Azért Te se add fel, hiszen hosszú még az élet, és bármikor utadba sodorhatja a megfelelő férfit! Néha azt hiszem, én csak azért nem merek lépni, mert nem a megfelelőkkel találkozom, és ezt tudatalatt érzem. Velem egyébként egy három évig tartó plátói szerelem ismertette meg azokat az érzelmeket, amiket érezni szeretnék egy férfi mellett, és mutatta meg, milyen társat keresek. (Sajnos a vonzalom nem volt kölcsönös.) Szóval, az irány megvan. Aztán persze az is lehet, hogy - amilyen lehetetlen tudok lenni -, ha ő vagy egy hozzá hasonló férfi közeledne, ugyanúgy megijednék...
Na, mindegy.
Köszönöm, és - függetlenül attól, hogy most nem tudsz ismerkedni - azért én kívánok Neked a jövőben egy nagyon boldog párkapcsolatot! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!