Miért gondolják sokan, hogy férfiakon a hosszú haj feminin?

"Valahol az is kell számítson, hogy a párod objektíven is hasznos, dolgos, jó, erkölcsös ember legyen."

A legtöbb ember a saját értékrendszere nyomán sem kezdene bűnözővel vagy naplopóval, viszont ettől függetlenül kérdezem: minek foglalkozzak azzal, hogy a társadalom mit gondol a páromról? Egyáltalán hol kezdődik az, hogy valaki hasznos? Mert például szerintem a focisták teljesen haszontalanok, pláne tekintve, hogy mennyi pénzt kapnak, még sincs egy rossz szavam se rájuk, se párjukra.

"Két férfi között nem lehet mélyebb kapcsolat (lojalitás) annál mint ami a harctéren élet-halát körülmények között kialakul."

A katonaságot teljesen feleslegesen kevered ide, mert egyrészt manapság a legtöbb embert nem érinti, másrészt mert az a kényszerhelyzet.

A dédnagypapám tavaly hunyt el 102 évesen, megjárta a második világháborút és sokakkal ellentétben mesélt is róla bőven. Igen, nagyon szoros kötelék alakult ki némely katonatársával, de ő maga ismerte be, hogy ugyanezekre a férfiakra rá se nézett volna, ha az egyetemen vagy egy koncerten fut bele, mert amúgy nem voltak különösebben hasonló vagy akár szimpatikus jellemek. Viszont, amikor távol vagy a szeretteidtől, amikor lehet másnap meghalsz, akkor minden emberi kapcsolatba belekapaszkodsz, mert végső soron az ember társaslény. Hűséges vagy hozzájuk, mert csak ők vannak neked, és ilyen körülmények között az ember nem szeretné a maradik (barátságos) emberi jelenlétet is elveszíteni.

Ajánlom Oscar Wilde The Picture of Dorian Gray című regényét, amiben több oldalról is boncolgatja a férfiasság mibenlétét, valamint annak erényeit és velejáró hátrányait is.

Egyetértek, #10-es, ha feminim is a hosszabb haj, nem értem, miért lenne ez probléma.

26/N

A harctér persze a legextrémebb helyzet, itt nyilván rengeteg érzés kavarog, félelem, ijedtség stb. (ami összehozza az embereket, ahogy dédnagyapád kapcsán is írod).

De nemesebb komponens is van. Rögtön mondás nélkül is tudod, hogy katonatársaidat nem hagyhatod cserben.

Ebben a közegben, aki nem teljesít (=ezzel cserben hagyja társait) az ki lesz közösítve, azonnal tudja a csoport minden tagja, hogy mi a teendő (sőt sokszor maga a kiközösített is tudja magáról, hogy ő "alja" ember).

Természetesen nem arról van szó, ha méltányolható ok miatt nem teljesít valaki (pl. sérült, a végkimerülés határán van stb.).

Ezt mondás nélkül is érti minden normális férfi, egyszerűen az a fair, ha te is teszed, amit kell, ami a te feladatot a csoportban ("do your part").

Ettől még nem vagytok haverok feltétlenül, karakter szinten utálhatod is a "csapat" társadat, de a kötelesség az kötelesség akkor is.

A katonaság viszont csak példa (a leglátványosabb, olyan ahol könnyen látszik az amit pedzegetek).

A lényeg a helyzetre jellemző "interpersonal dynamics" (ezt nem tudom, hogy mondjam magyarul).

Ez valami olyasmi, ami más helyzetben is előjön, csak kevésbé kiélezetten.

A "freeloader" jellegű embereket minden normális férfi közösségi kirekeszti magából, okkal.

--

Már nagyon messze kerültünk az eredeti témától... a hajviselet stb. kérdésétől.

A kapcsolat tényleg csak annyi, hogy pl. a tipikus metroszexuális kinézet felveti a freeloader-ség gyanúját.

Ami persze egy előítélet.

Az igaz rá, ami a legtöbb előítéletre: vannak kivételek (akiket tévesen ítéltek meg).

Azért az előítélet kifejez valamilyen statisztikai korrelációt többnyire., amit a helyén kell kezelni és persze törekedni a kimunkáltabb, több információra építő ítéletre (magyarán meg kell jobban ismerni az adott embert).

--

"minek foglalkozzak azzal, hogy a társadalom mit gondol a páromról? Egyáltalán hol kezdődik az, hogy valaki hasznos? Mert például szerintem a focisták teljesen haszontalanok, pláne tekintve, hogy mennyi pénzt kapnak, még sincs egy rossz szavam se rájuk, se párjukra."

Az, hogy ki mit gondol, vagy mit mond az irreleváns többnyire (azért persze információértéke lehet ennek is).

Anyai nagyanyám erkölcsi érzéke pl. abban merült ki, hogy "ha ezt megtudják a faluban, akkor mit mondanak (az emberek)?".

A semminél ez is jobb, de amire én gondolok az, hogy a saját lelkiismeretednek kell megfelelned elsősorban.

Viszont mivel sem teljes nihilista, sem posztmodern relativista sem vagyok, azért azt vallom, hogy van abszolút igazság.

Ami elérhetetlen, megfoghatatlan, de van.

A lelkiismeret egy iránytű, ami az igazság irányába mutat.

Racionálisan is felfogató, hogy ha lerohad az egész ország, az egész világ, akkor az rossz (neked is).

Plusz a fent taglalt "do your part" "katonás" érzelmi alap is segíthet.

Tehát szerintem az erkölcsi iránytűd arra kell mutasson, hogy a felelősséggel tartozol a köz ügyéért is.

Minimum annyiban, hogy a saját (vagy családod) jóléte nem mehet a köz jólétének rovására.

Az, hogy mi a köz érdeke (mi hasznos, mi nem) az komplex, ahogy tanulsz, érettebb leszel stb. egyre jobban fogod tudni (ahogy mindenki).

Fix repecetet nem tudok mondani a köz "ellenes" emberre, foglalkozásra stb.

A konkrét élethelyzetet meg kell ismerni, ki mit miért csinált. Volt-e választása? Testben, lélekben egészséges ember-e?

(De a megbocsátás is érték, soha nem az a feladat, hogy valakit megbélyegezzünk (pláne végérvényesen), hanem az, hogy az erkölcsi iránytűjét fejlesszük.)

A focista (tf. jól menő, gazdag) is lehet jó ember, de csak akkor, ha nem arcoskodik (nem néz le másokat), nem urizál, visszafogott életet él.

Karrierje alatt és különösen utána valamilyen módon (nem csak adakozás lehet) tesz vissza a közösbe.

--

Egy nő párválasztásnál (pláne, ha komoly a dolog) nem mindegy milyen férfit választasz magának.

Sok férfinak semmilyen nő nem jut...

A választásod egyben egy értékítélet is, sőt egyfajta promotálás.

Már az egyéni szinteden is, de különösen a nők nagyobb csoportjai szintjén.

Amennyiben felszínesebb pozitívumok miatt előnyben részesítetek egy freeloader típusú embert (értsd sokan), az más férfiakat is ebbe az irányba nyom.

Egy ponton már annyira, hogy kvázi elvárás lesz ez vagy az a divat hülyeség.

Mindeközben pedig huszadrangú kérdéssé válnak a mélyebb dolog.

Extrém példa:

Egy fiatal, jóképű, veled kedves NER milliárdos lovag pl. szerinted jó pár lehetne?

Te lehet, hogy azt látod, hogy vele minden jó. Lehet jó társ, lehet vonzó.

Lehet akár jó apa is. Jólétben is éltek.

Viszont mégiscsak olyan pár (férj) aki a tágabb társadalmon élősködik.

A korrupció lévén lett gazdag.

A társadalom lerohadása révén ez előbb-utóbb visszaüt rád is.

Vagy ha rád már nem, akkor a gyerekeidre.

(Megjegyzem a korrupt politikus/miliárdás szinthez képest sokkal kisebb súlyú dolog az, hogy egy férfi piperészkedésre használja el idejét és emiatt kissé dologtalan. Viszont ez sem semmi, és igenis rossz jel lehet. Fiatalon még sokféle viselkedés ártatlannak tűnik.)

--

Aki ezt a levezetést nem érti annál szerintem valamilyen legalább enyhe fokú disszociális személyiségzavar esete áll fenn.

Más szóval kissé szociopata.

Nem érti, hogy a közösséggel szemben kötelezettségi is vannak.

Az is gyakori, hogy azért nem szociopata, csak nagyon könnyen elnyomja az "iránytűjét".

Ilyesmik "Van munkám, fizetek adót, mit kellene még tennem?".

Erre mondom azt, hogy pl. "Válassz olyan párt/férjet aki jó, dolgos, korrekt ember."

Apró, kis hétköznapi dolgok is számítanak. Áttételesen sokat tudsz tenni a közös jóért ilyenekkel is.

Komolyan nem látom, hogy az olyanok akik szövege, gondolata ilyen, hogy "ki van pattintva, és teljesen maszkulin a megjelenése"

azok akár csak egy percet is gondolkodtak volna azon amit itt írok, vagy pláne azt, hogy befolyásolná őket választásban.

Ez persze megint sztereotípia, tisztelet a kivételek. Plusz nyilván a gyakorikerdesek.hu azért nem egy filozófia szeminárium... azt, hogy itt lazább kérdések is vannak rendben van.

#12-es, te mit pattogsz? Igen, vannak férfiak, akiknek nincs párja, na és? Az otthon nélküli gyerekeken és kutyákon is ennyire felhúzod magad?

A hajból, vagy csak a külsőből ítélni pedig ostoba dolog. A hosszú haj például sok férfin kifejezetten szexi.