Az emberek többsége azért nem szeret mélyebb témákról beszélni, mert belül nincsenek felszabadulva, korlátok között élnek?

Aspergeres vagyok és felszínes témákról nem tudok beszélgetni, untatnak, nem nagyon érdekelnek, mélyebb tartalmas témákról nagyon is szeretek. Viszont mikor próbálok új emberekkel ismerkedni, mintha elriasztanám őket ezzel. Összesen két barátom van akikkel jókat, tartalmasan tudok beszélgetni, ráadásul ők nem aspergeresek, megértenek engem. Viszont szeretnék több barátot és szeretném megtalálni a páromat.

Úgy veszem észre, hogy a legtöbb ember előírt etikett szerint él hiányzik belőlük a felszabadultság. Nagyon behatárolja őket a szülői neveltetés, hiányzik a kritikus gondolkodás, nem kérdőjelezik meg a szokásokat, hogy lehetne ezen meg azon változatni. Ezért van az, hogy nem lehet bármiről beszélgetni, egy beszélgetés attól felszabadult, hogyha bármiről beszélgetek, nem határolnak be.

Nem tudom, hogy ez nyugaton, északon mennyire jellemző, nem éltem még nyugaton így nincs tapasztalatom arról, hogy mennyivel nyitottabb, befogadóbb a nyugati társadalom, aki élt ott kíváncsi vagyok mennyivel jobb ott barátkozni, tervezek máshol élni egyébként és, ha jobb a társadalom, akkor lehet nincs itt helyem.

Mindig nekünk kell alkalmazkodni? A neurotipikus embernek fájna, ha hozzánk alkalmazkodna? Szerintem az alkalmazkodást nem szabadna egy irányból elvárni.