Ez miért lehet?

Azért nem mindig, de én egyértelműen nagyobb mértékben kezdeményezek beszélgetést.

Amikor élőben találkozunk ez teljesen másképp van, például mindig oda özönlenek a többiek, ahol én vagyok (ha csoportosan találkozunk) mintha valami mágnes lenne rajtam, és tényleg azt látom rajtuk, hogy szeretnek velem lenni, ezért olyan furcsa, hogy amikor távol vagyunk egymástól miért nem keresnek maguktól.

De ha mégis az lenne, amit te mondasz, akkor az kicsit kétségbeejtő, tekintve hogy így sincs sok barátom, de ha még az a pár barátság is leginkább egyoldalú, akkor hogy leszek képes valaha is mély kapcsolatokat kialakítani?

Köszönöm a válaszokat!

3 Volt már, hogy huzamosabb ideig nem kerestem őket, olyankor végülis írtak maguktól, de nekem ez akkor is furcsa, hogy alapvetően nem keresnek, ha azt érzik hogy minden rendben.

4 Sajnálom, hogy ez történt veled, de ahogy szokták mondani, jobb később, mint soha, úgyhogy ne add fel a reményt:)

5 "Viszont vannak emberek akik nagyon sokat dumálnak. Na, nekik aztán írogatnak. Az is akinek nem írtak." Én ezzel nem tudok teljesen egyetérteni, barátaim között is vannak olyanok akik eléggé befelé fordulnak és senkit sem keresnek, na őket valamiért mindenki keresi magától... Olyan, mintha fordítva működne a dolog, aki elzárkózik és senkit sem keres, azt előbb-utóbb keresik, aki pedig nyitott és rendszeresen érdeklődik mások felől, annak sosem írnak maguktól.

Egyelőre nem tudom, hogy ennek mi lehet az oka. Lehet, hogy rossz társaságban vagyok, lehet, hogy mégis velem van a baj valamivel, és az is lehet, hogy a többiek között ez teljesen normális, csak számokra érződik furcsának a dolog.