Jól látom, hogy senkiben sem szabad megbízni?

Szerintem sem elég konkrét a kérdés. Mit értesz hátba döfés alatt?

Kezdetben úgy tesznek, mintha azért barátkonának veled, mert kedvelnek, utólag meg csak kiderül, h pl. azért volt kedves, mert kölcsön akarta kérni a kocsimat a hétvégére? Vagy abban reménykedett, hogy majd beajánlom eg yjó pozícióra a munkahelyemen?

Vagy amit az első válaszoló is írt: pár évig barátok voltunk aztán valami miatt megromlott a viszony és azért érzed magad átverve, emrt már nem barátkoznak veled?

Vagy szüleid, testvéreid miben árultak el? Ez azért egy eléggé kemény mondás...

Ne haragudj, de ha téged mindig mindenki csak átver, az a te hibád. Normális embert legfeljebb nagyon fiatalon lehet átverni egy-két alkalommal, utána pedig kialakul benne egy egészséges óvatosság, és nem bízik meg boldog-boldogtalanban.

Tényleg kíváncsi lennék, hogy amit te átverésnek/kihasználásak érzel, az valójában mi volt, de gondolom, erre valami olyasmit fogsz írni, hogy "Én mindig meghallgattam, támogattam, bezzeg ő engem le se sz.rt." Erre viszont az a megoldás, hogy nem kell mindenkit meghallgatni/támogatni, aztán kész.

Ha tudod, hogy ilyenek, miért adsz kölcsön? Már amikor kölcsön adtad is sejthetted, hogy abból a pénzből többet nem látsz egy fillért sem.

A pénzedet amúgy miért a szobádban dugdosod? Akinek már több 100 000 ft-ja van, alap, hogy bankban tartja és kártyával fizet, amit magánál tart.