Miért van az, hogy Messengeren tudok rendesen beszélgetni, élőben viszont nem jut eszembe semmi?

Élőben nem tudod magad annyira elengedni mint így messengeren. Én se tudok személyesen beszélgetni semmiről, de nővéremmel igen. Azért mert vele gyerekkorom óta együtt vagyok és tudom, hogy mondhatok bármit.

Barátnőmmel is sokat beszélgetek, de azért nem ugyan az a szint.

Meg sok gyakorlás is kell. :)

A munkahely egy olyan hely ami segít fejlődnöd ilyen téren is. Ha rákényszerülsz arra, hogy beszélgess másokkal, akkor egy idő után már csuklóból jön a dolog.

Én sose voltam nagy beszédes, de rengeteget fejlődtem. És az is fontos, hogy nem kell mindig beszélgetni. A kis csendek is kellenek. Élvezni kell a pillanatot. (szituáció függő)

Lehet valami gátlás benned. Meg vagy elégedve a fogaiddal? Nem félsz attól, hogy rossz a leheleted? Úgy alapjábavéve meg vagy elégedve a külsőddel? Van elég önbizalmad?

Utóbbi kérdést elég, ha magadnak megválaszolod és elkezdesz dolgozni rajta, megkeresni mi az ami miatt nincs/kevés ha így van.

A másik, meg hogy túlgondolod az egész beszélgetést, mindig valami nagyot és hatásost akarsz mondani/kérdezni, én is sokszor estem ebbe a hibába, de nemszabad ezen görcsölni, mert akkor egy alap társalgást is leblokkolsz magadban. Csak engedd el magad és lazán mondd ami eszedbejut, nem fog hülyének nézni senki mert magadat adod. Mások sem az atomfizika rejtelmeit kezdik el megoldani egy beszélgetés kezdetén. Laza beszélgetésből kialakulnak magától komolyabb témák.

Gyakorlás.

Ha nem gyakorolsz egy "ismeretlen közeg"be kerülsz ahol a legtöbben rosszul teljesítenek.

Ha gyakorolsz (Mindenkivel beszélsz ha kell ha nem) akkor ismerős közeggé válik a személyes kontaktus is és jobban fogsz teljesíteni.

Csak az eleje nehéz.

Mint, ahogy előttem is írták, valószínűleg nem tudod magad kellően elengedni, sokat agyalsz. Régen én is ilyen voltam, és valamelyest az egyetem lökött ki abból az állapotból. Kénytelen voltam idegenekkel kommunikálni szóban, napi szinten, szóval adott volt egy rakat gyakorlási lehetőség. Nem azt mondom, hogy nem voltam kínos helyenként, de egy idő után szépen belerázódtam, és már a smalltalk sem riaszt vissza.

Szóval tényleg gyakorlás kérdése, illetve azé is, hogy mennyire szeretnél ezen változtatni (nem azt mondom, hogy mindenáron változni kell, de akkor igen, ha úgy érzed a mostani szitu nagyban gátol a mindennapokban). Eleinte nem könnyű, de bele lehet rázódni.