Szerintetek ki derült később hogy lefeküdtek? Vagy össze is jöttek később rendesen? Vagy örökké titok maradt a sztori?

Ezt egy mostani Kiskegyed újságban olvastam, nagyon érdekel a folytatása ennek az anonym sztorinak.

Az öccsöt választottam pedig a bátyját kellett volna.

Az én férjem mindenki szerint egy főnyeremény, kedves, figyelmes ember.

Amikor megkérte a kezem kicsit meglepődtem, mert persze várható volt ez a sokévi eggyütt járás után, de mégsem éreztem, hogy olyan nagyon egymáshoz valók lennénk. Igent mondtam mert egy hang a fejemben az súgta hogy egy ilyen esélyt, egy ilyen férfit nem szabad kihagyni. És ezt komolyan is gondoltam, egészen addig amíg nem ismertem meg a bátyját. Külföldön dolgozott, az esküvőnk előtti héten találkoztam vele először. Az első pillanatban tudtam, hogy ő pont az én esetem! Magabiztos, kacér, és főleg laza. Rögtön megéreztem hogy ez a vonzalom nem is egyoldalú. Ugyanolyan pillantásokkal nézett rám ahogyan én őrá. Két nappal később összejött a család nálunk, a férjem bátyja pedig a vendégszobában töltötte az éjszakát. Amikor már mindenki lefeküdt kimentem levegőzni a kertbe. Ott találtam őt egyedül. Szóba elegyedtünk, és szinte szikrázott a levegő, nyilvánvaló volt, hogy ezen az éjszakán megbocsáthatatlan bűnt fogunk elkövetni. Nem tudtam parancsolni a testemnek. A kertben, a fák között a csillagok alatt gabalyodtunk egymásba, némán, szavak nélkül. Az egész csupán néhány percig tartott, utána izzadtan és szégyenkezve rebbentünk szét. Egy héttel később lezajlott rendben az esküvő, és mi azóta is őrizzük a titkunkat. Hogyan is mondhatnánk el.... alighanem a sírba is magammal viszem ez az emléket, azt ,hogy lefeküdtem a férjem bátyjával.

Szerintetek még többször is lefeküdtek utána?