A társadalom/emberiség mennyire van mentálisan felkészülve egy atomháborúra?

Erre nem lehet felkészülni mert nem tudjuk mi történik vagy egyáltalán túl éljük-e...

Remélem ilyen soha nem fog megtörténni, már a háborúnak sem kellett volna kitörni.

Nálunk ma négy órán át áramszünet volt, be is jelentették előre, de elfelejtkeztem róla. Egy k.va kávét nem tudtam lefőzni, mert a főzőlap nem működött, reggelizni nem tudtam, mert a mikró sem működött, internetezni sem tudtam, mert a wifi sem működött.

Háborúban valószínűleg fűtés és víz sem lenne. Semmire nem vagyunk felkészülve.

Fun fact: mikor ideköltöztem, szívbajt kaptam első héten a MoLaRi szirénapróbától. Éjszakás hetem volt, délelőtt 11-kor a legszebb álmomból ébrsztett az a szar, és (bár 2018-at írtunk, az Orosz-Ukrán háború még sehol sem volt), első gondolatom az volt, hogy most gyorsan le a pincébe, aztán leesett, hogy panelban lakom, itt nincs pince, talán a közeli bevásárlóközpont mélygarázsa az egyetlen, ami felé érdemes elindulni, ha meg atomot dobnának ránk, hát nekem három megállót kellene utazni a piros metróval, hogy elég mélyen legyek.

13: Igen, ennyire. De erre nem is lehet felkészülni. Én egyébként remélem, hogy ha egyszer atombombát dobnak a városomra, én ott helyben megpusztulok.

Sokkal jobb, mint eltemetni a barátaim, a rokonai, végignézni, mi lett a szeretett otthonomból, aztán pár év alatt lassan meghalni rákban, vagy a sugárfertőzés miatt. Ezért tartom ezt egy alattomos fegyvernek, akkor már inkább dögöljek meg gyorsan.