Ennyire életképtelenek lennének?

Nekik a legnehezebb gondolom, mert a szüleiktől még azt látták hogy a nő csak házicseléd, a gyerekeik korosztályán meg épp az ellenkezőjét látják, hogy a csajok beidomítják a pasijaikat, azok meg farkukat csóváló kiskutyaként papucskodnak nekik.

Az általad említett korosztály pont ebben a kínos "két szék között" állapotban ragadt, én is látom a környezetemben. Az ennyi idős pasik hallani sem akarnak róla hogy akár egy fűszálat is keresztbe tegyenek otthon, mert nem ebben nőttek fel, de a nőik már nem szeretnének úgy élni mint anyáik, mert látták hogy az anyáik mi mindent tűrtek. Attól meg szerintem minden ember retteg ebben a korban hogy egyedül marad, már nehéz ismerkedni mert a normálisak már házasok, a maradék meg nem valami kecsegtető. Ezért marad a panaszkodás. Nem jó nekik ez a helyzet, de nem akarnak egyedül lenni.

Én csak azt nem értem hogy miért nem tud az emberiség eltalálni egy arany középutat. Amikor egyik fél sem a főnök, hanem egyenrangúak. De mindennel kapcsolatban ugyanez van. Pl régen túl szigorúan nevelték a gyerekeket, ma meg átestek a ló túloldalára, egész családok táncolnak úgy ahogy a gyerek fütyül.

A párkapcsolatokban/házasságokban is, régen a férfi volt a főnök, ma meg a nő. Bárcsak senki ne akarna a másik fölé kerekedni és ledominálni a társát. Akkor ezek a nők sem lennének ilyen helyzetben, meg a mai fiatal srácok sem, senki nem lenne többé elnyomva.