Mit lehet tenni az elidegenedés ellen?
Felköltöztem Debrecenből Budapestre 5 éve egyetemet miatt, viszonylag gyakran hazajártam eleinte (1-2 hetente hétvégére), akkor sokat találkoztam volt gimis haverokkal, barátokkal, az se volt ritka, hogy városban véletlenszerűen ismerősökbe botlottam, akár az éjszaka is. Az évek alatt a hazautazásokból egyre kevesebb lett, a belvárosban is kevesebb lett az ismerős, akik itt laktak mind elköltöztek vagy máshova, vagy Budapesten maradtak egyetem után is. Most az a helyzet, hogy akármikor "hazajövök", már nincs kivel találkoznom (vagyis csak alig van) és emiatt azt is érzem, hogy kezdek elidegenedni szülővárosomtól. Nagyon fura érzés úgy végigmenni az utcákon, hogy mindenhova kötnek emlékekek, mai napig kivülről fújom a buszok menetrendjeit (már amivel én jártam), de egyszerűen az emberek már nem az ismerőseim. Olyan mintha teljesen idegen lennék. Az egészet csak tetőzi azt, hogy természetesen a város is változik, így egy csomó hely megszűnt, újak jöttek létre, ezért az otthonosság érzése is kezd elmúlni.
Ti átéltétek ezt az élményt? És ha igen, szerintetek hogyan lehet ezt "feldolgozni", mivel lehet ezt a helyzetet elviselhetőbbé tenni? Foglalkozik-e esetleg ezzel a témával valamilyen könyv, novella vagy dal? Most eléggé meghatározó ez az élmény, mert többet vagyok otthon.
25/F
Én csak szeretném valamilyen formában ezt átélni, mondjuk nem Budapesten mert valahogy nekem nem jön be az a város.
Nővérem és a húgom is Hollandiában van...de nem is akarnak vissza jönni ide a szülő városukba, néha max ünnepekkor igen de ennyi, szóval szerintem természetes.
Ez egy természetes folyamat. Nekem ami saját dolog és eszembe jut ezzel kapcsolatban, az az hogy hasonlóan megmaradtak emlékek, sőt, szokások is, pl hogy merre szoktam sétálni. És volt olyan eset, amikor bementem a kisboltba évekkel később, és megkerdezte az eladó, hogy a szokásos pékárut kérem-e. Na nekem az volt egy nagy döbbenet, mert addigra fejben már elengedtem az életemnek azt a részét, mondván hogy sosem tér vissza. Aztán mint egy pofon, szembesültem vele, hogy nem úgy van az. Sem előtte, sem azóta nem volt ilyen, de ez az egy esemény nagyon elgondolkodtató volt.
(megjegyzem bátran kipróbáltam a szokásosat, bár nem tudtam, nem emlékeztem már arra, hogy mi is lehet az. És finom volt :) Ott akkor büszke voltam a régi énemre, hogy jól szoktam régen választani)
Tanácsként annyit mondhatok, hogy lépj tovább, előre a jövőbe nézz, ne a múlton merengj.
Ismerős érzés, rengeteg ember jár így. Vannak még közösponjaid, élményeid ezzekkel a barátaiddal? Például ugyanolyan típusú filmeket, könyveket kedveltek, és te pont olyat találtál,amit neki is látnia kéne. Ma hallottam a rádióban xy dalt, amit együtt énekeltünk rengetszer, totál hamisan, eszembe juttottál róla,mi újság veled mostanság? stb. stb.
De tényleg van, mikor sokat változik a másik (vagy mi magunk), vagy eleve alig volt közös téma, csak egy helyen tanultunk.Akkor ezt be kell látni, és elfogadni. Idő után könnyebb. Meg még fiatal vagy, rengeteg új emberrel fog még összehozni a sors.(Aztán vagy így, vagy úgy, de áldani fogod érte a sors kezét:D)
Hirtelen ezek zenék juttottak eszembe, Flora cash - you are somebody else, Keane - Somewhere only we know
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!