Mi a fene történt a mai világgal?
16 éves lány vagyok. Nincsen barátom és nincsenek barátaim. Ez nem azért van mert annyira ronda lennék nem tartom magam annak, és abszolút nyitott vagyok a barátkozásra de abba az osztályba ahova járok ők annyira mások. Nem iszok, dohányzok,és ezt én nem bírom felfogni miért az a menő aki iszik össze vissza össze fekszik mindenkivel stb. Számomra ez annyira vissza taszító dolog de az osztálytársaim ilyenek. Néha annyira idegbe tudok jönni. Sőt ezt a mai világot sem értem. Az a menő ki a részegebb a fiúk és lányok szórakoznak egymás érzéseivel. Aki karcolgatja magát az csak figyelemre vágyik. Aki nem bírja lelkileg az gyenge. Azt sem értem miért csodálkoznak azon ha egy fiatal kiontja a saját életét, egy ilyen társadalomba. Mindenki bánt mindenkit. Ha valakinek nincsenek márkás cuccai ez egy gyökér. Az emberek az alapján ítélik meg egymást hogy mit mutatt a mérleg. A gyerekekben a szülők iránt és a tanárok iránt sincs az ég világon semmilyen tisztelet. Aki nem annyira szép azt kiközösítjük hadd szenvedjen neki mindegy. Ha valakinek nincs 16 évesen fiuja vagy barátnője és talán még szűz az tökre gáz! Mindenki lop hazudik csal. Miért jó ez? Mégis mi történt? Én nem akarok így élni! Kiben bizhatok meg egy ilyen világban? Én nem tudok így élni? Miért jó ez? Ez egy kisebb kiborulásom volt legyszi mondjatok valamit!
Köszi annak aki elolvasta!
20 éve is ugyanez volt, csak pepitában.
Próbálj iskolán kívül is kialakítani magadnak baráti kört, a hobbik eleve szűrnek, bizonyos hobbik jobban, mint mások. Becsszó jobb lesz, amikor megtalálod a társaságod :)
Az is segíthet, ha megpróbálod a szociális médiáid úgy irányítani, hogy a téged érdeklő és nem toxikus tartalmakat dobálja fel. (Azon tök sokan meglepődnek, hogy neken az insta művészetet, természetet, cuki kiskutyákat, néhány kedvenc sorozatot mutat celebek helyett. Pedig csak idomítás kérdése.)
Én jóval idősebb vagyok nàlad, 36 éves, de már amikor én voltam a te korodban, akkor is szar világ volt, tele szar emberekkel.
Azóta már tudom, hogy 1 kezemen megszámolható azok száma akikben érdemes megbízni. Nekem már vagy 10 éve nincsenek barátaim, valójában sose voltak, csak azt hittem. túl sokat csalódtam azokban akiket annak hittem, már nem próbàlkozom azzal hogy barátkozzak. Nem éri meg.
Én már csak annyit megyek emberek közé, amennyit feltétlen muszáj. Munkahely és valamennyit a család miatt, de ott se tartom mindenkivel a kapcsolatot, mert van olyan rokonom is aki nem érdemes erre.
Az egyetlen ember akivel jól érzem magam, aki része a mindennapjaimnak a férjem ,akivel 12 éve vagyunk együtt. Ő a másik felem:) Ha ő nem lenne, akkor tényleg csak az édesanyám lenne akiben feltétlen megbízom.
Barátok? Feleslegesek, felszínesek, alkalmiak. Csak addig vannak melletted amíg nekik kényelmes. Így meg nekem nem kellenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!