Gáz ha nekem nincsenek barátaim? Ti hogy bírnátok ezt?

Az én életemben is csak jönnek mennek az emberek, néhány hónapig érdekesnek tartják az ismerkedést, de amint érdemben tenni kell azért, hogy fennmaradjon a kapcsolat, túl farasztó lesz nekik, hogy időt szakítsanak rám.

Én azt tapasztaltam, hogy megijednek a mélyebb ismertségtől, nem akarnak túlságosan kitárulkozni. Addig amíg csak felületes beszélgetés fut, szívesen áradoznak magukról, a személyesebb kérdésektől viszont sikítva menekülnek.

Igazán közeli barátom nekem sincs. Van 1-2 akikkel párhetente beszélek, találkozok, de ők csak akkor jelentkeznek, ha unatkoznak. Ha én keresem őket túl elfoglaltak. :(

Nem is számít igazán, mert a beszélgetések nagyrésze is róluk szól. Elmondják a kis sirámaikat, hogy milyen nehéz az élet, de ha rám terelődne a téma, az már nem annyira fontos, hogy végig is hallgassák.

Régóta hiányzik az életemből egy igazán közeli barátnő, de az ilyen egyoldalú barátságokból már elegem van.

Párkapcsolatban szintén rendre így járok. Az igazi kötődésre egyszerűen alkalmatlanok az emberek.

#4-es szerencsés, hogy rátalált egy ilyen társra, én a környezetemben élő párokon is azt látom, hogy elvannak egymás mellett, boldognak mondják magukat, de igazán nem is ismerik egymást. Mindenki elvan a saját kis buborékjában, a közösségi médián keresztül reklámozzák a csodás kis életüket, de a valóság egészen más, mint amit ott mutatnak magukból. Lényeg a figyelem.