Az emberutálat magától értetődő?

Nem, ez csak szimpla általánosítás. Az, hogy az emberek közül azokat fogtad ki akik így tesznek nem egyenlő azzal, hogy minden ember ilyen. Ráadásul ha te így állsz az emberekhez akkor megint lesz valaki aki a te helyzetedben nem érti majd meg, hogy ő nem olyan mint a többiek, akkor miért bánsz vele így.

Pont ma mesélte a barátnőm, hogy egy néni az egyik munkástól az aluljáróban annyit akart megkérdezni, hogy melyik lépcsőn kell felmenni a cba felé (idős volt, nem akart feleslegesen felmászni egy lépcsőn, az aluljáróban meg nincs kitáblázva). A munkás meg meg se hagyta szólalni szegény nőt, a nő elmondta KEDVESEN, hogy keres egy helyet és tudna e segíteni mire a munkás elzavarta, hogy nem tud semmit és kérdezzen mást, de ezt elég goromba stílusban, látszott a nénin, hogy mennyire rosszul esett neki. A barátnőm azonnal odament és kérdezte a nénit, hogy melyik helyet keresi és aztán útbaigazította.

Na ez a szituáció is hasonló. Attól, hogy a bácsinak szar napja volt vagy elege lett az emberekből, nem kell az összes embert egy kalap alá vennie, hiszen jóindulatú emberekbe nem egy kedves dolog belerúgni.

Nehéz ezt online megmondani.

Nekem is volt egy ismerősöm, aki egyszerre csak kitalálta, hogy az emberek gonoszak és pofára ítélik őt. Én idővel elkezdtem őt kerülni, mert gyomorgörcsöm volt, hogy mikor sértem meg, emellett állandóan csak negatív tudott lenni. Nehéz életszakaszai vannak az embernek, de más az, hogy segítséget keres, igyekszik kilábalni és a folyamat alatt támaszt kér meg más az, hogy nem fogadja el, hogy segítségre van szüksége és csak az energiát szívja el mástól. Arról nem is beszélve, hogy ő nem bírta elviselni, hogy jól vagyok a bőrömben és próbált magához lerántani. Ő rengeteget panaszkodott, hogy az emberek szemetek vele, de úgy vettem észre, hogy akik kerülik is hasonló okokból kerülik, akik nem törődnek vele azért nem törődnek vele, mert ő sem törődik velük. Egyszerűen ilyen volt, kipécézett 1-2 embert magának, a többieket leszarta, de amint őt leszarták, akkor háborgott, hogy miért nem hívják ide-oda. És azok akiket nem szar le miért nem mennek vele ide-oda. Egyszerűen nem értette meg, hogy én például azért nem akarok vele eljárni, mert nem tudtam neki megengedni, hogy a maradék energiámat is elszívja. Más meg azért nem akarta hívni, mert a lány közelében mind feszengtünk. Ő meg úgy gondolta hogy mi jobbnak hisszük magunkat nála.

Nem ismerlek, nem tudom milyen vagy, de lehet el kéne gondolkodni, hogy tulajdonképpen tényleg ledegradálnak-e vagy csak te látod így és egyszerűen a kisugárzásod vagy a stílusod miatt nem akarnak veled lógni.

Nézd, azok alapján amit látok annyit látok, hogy egyrészt érdekelnek az emberek, hiszen ez a kérdés is fájdalomból született meg, másrészt egy nehéz életszakaszban vagy és lehet ezt érzik rajtad mások.

Abba gondolj bele, hogy mindenki a saját energiájából gazdálkodik és ha adnak is, cerébe elvárják, hogy kapjanak és ez így van jól, így működnek az egészséges barátságok.

Azzal, hogy valaki energiát szív el a nehéz élethelyzete miatt vagy magával a ténnyel hogy nehezen oldódik fel, és ugyanezek miatt nem tud energiát adni cserébe nem teszi csábítóvá magát mások szemében és ezért nem igen keresik a társaságát vagy csak nem kezelik barátként. Egy egészséges barátságban az ember kiegyensúlyozottnak érzi magát a másik féltől. Tudja, hogy a másik fél elfogadja az energiáját és tudja azt is hogy kompenzálni fogja őt.

Elkerülöm az embereket saját döntésből mert amikor szándékosan közéjük megyek valamiért a hierarchia aljára tolnak és annak megfelelően kezelnek, versenyezni nincs kedvem mint egy ösztönös csimpánznak

Az a baj, hogy az emberek nagyon igazságtalanok, pofára ítélnek. Ha valakit pofára szimpatikusnak találnak akkor szinte mindent tolerálnak tőlük, míg ha valaki nem tetszik nekik akkor szinte bármit tehetnek, ellenséges és elutasító lesz a reakciójuk.

Ez talán a legundormányosabb tulajdonsága az embernek az egoizmus mellett.

Írj nekem,ha gondolod és nyitott vagy rá! Én segítek! Megígérem! Kötelességemnek tartom.

Megértelek,ezeket kiragadtam,mert nagyon én is így érzem.

Amit megtehetünk,hogy kommunikálunk,segítünk a másiknak változni,akár az életét megváltoztatni.

Én hiszek még benne hogy ebben az országban van egy olyan 20 fő még max,amelyik normális.