Miért van az, hogy nem találtam egy igaz barátot se és egy hobbit sem?

Nekem az az érzésem, hogy túl sok mindent akarsz és vársz, akár rögtön. Tini vagy és már most rengeteg dolgot kipróbáltál, ami nem feltétlen jelentene rosszat, de a te esetedben mindenképp. Megrögzötten keresel valamit, magad sem tudod mit, de aztán úgy dobálod el őket, mintha kinőtt ruhák lennének.

Mivel a boldogságról írsz a végén, lehet ez az egyik amit esztelenül kergetsz, vele együtt ideákat, képzeletbeli dolgokat, amik a valóságban nem léteznek - vagy nem úgy ahogy gondolod. Túl nagy fokon pörögsz és nem ismered magad, nem tudod ki vagy, mi érdekelne, miket csinálnál valójában, mivel tudnád kifejezni magad, mikben éreznéd jól magad.

A hobbikba nem belekóstolunk és aztán otthagyjuk a fenébe a következőért, hanem eleve azért kezdjük mert az érdekel, szeretnél jó lenni benne, fejlődni. Ha elkezdesz valamit, abban építeni akarod magad, jobb lenni, tanulni benne.

Az emberi kapcsolatok még komplexebbek, mindenki más, máshogy reagál, különböző életek vannak, különböző élményekkel, fájdalmakkal, örömökkel. Ha mindenki lecserélődik, akkor kb. ott is az lehet mint a hobbiknál, hogy hamar megunod őket és mindig mész az újabbra. Konkrétan volt ilyen ismerősöm, aki folyamatosan új ismerősöket keresett, aztán sírt hogy a régiek elvesznek, persze tenni sose tett ellene semmit.

Van hogy valakivel nem jössz ki, csak egy ideig tart amíg jóban vagytok, benne van. De hogy mindig leváltódnak, az már nagy problémát mutat, aminek a mentális problémádhoz elég nagy köze lehet (nem tudom pontosan mi a gondod, egyáltalán kezelhető-e).

Valószínűleg érdemes lenne lelassítani, tükörbe nézni, megtudni magadról dolgokat és hogy ki, illetve milyen ember vagy. Ezek hosszú folyamatok, nem 1-2 alkalmak, amik után mindenre választ kapsz. Hosszú évek fognak kelleni hozzá, sokszor fájdalmas felismerésekkel.