Mit csináljak ha a koliban folyton beszélnek hozzám és nem hagynak?

Egyetemi kollégiumba járok, ketten vagyunk egy szobában és öten egy ilyen kis körzetben.

Valamiért én vagyok itt a társaságnak a "lelki szemetese", és mindegyik benyit, bejön hozzám panaszkodni.

Hiába látják, hogy dolgom van, jönnek. Múltkor ültem az asztalomnál és tanultam. Bekopogott az egyik és elkezdte mesélni az élettörténetét, hogy a pasijával hogy szexelnek stb.

Miután befejezte, kimentem a konyhába, hogy iszom egy kávét, erre betámadott a másik lány, hogy ő mindjárt sír mert ez meg ez van vele. Megyek vissza a szobámba, megjött a szobatársam zokogva, hogy neki ez meg ez a baja. NEM BÍROM MÁR.

Azért mentem koliba, mert rosszak otthon a körülmények a tanuláshoz. Egyetem mellett meg nem tudok dolgozni mert nagyon nehéz szakon vagyok (alapjáraton nem nehéz, de én sajnos nehezen tanulok de elég jók a jegyeim. Ami másnak pár óra nekem az dupla annyi idő, mert nehezebben jegyzek meg dolgokat). De folyton a nyafogást hallgatom és nem tudok hova menekülni.

Múltkor azért nem mentem ki pisilni, hogy ne zaklassanak. Amint meglátnak, kezdik is mondani mint a monológot.

Nekem erre nagyon nincs szükségem. Aztán ha meg célzok, hogy ez sok, akkor ilyen beszólásokat kapok, hogy hát én vagyok az aki felhozza a gondjait meg én panaszkodok és én kezdem el a témát (???).

Hogy tudnék kijönni velük, hogy békében legyek?

26/N vagyok, ráadásul nem gyerek, mégis ilyen gondom akadt. (aki abba kötne bele, hogy miért nem megyek albérletbe-1 év van az egyetemből, és ez sokkal olcsóbb, főleg, hogy nem tudnék dolgozni mellette mint írtam, de szeretném végig csinálni).

A többi lány ilyen 23-24 év között van, illetve egy 29 éves, tehát nem olyan nagy a korkülönbség.