Az ilyen emberekben nincs szégyenérzet, nem félnek, hogy lebuknak? Mit tudok tenni én?

Teljesen le vagyok döbbenve és nagyon rosszulesik, amit magam körül látok.

A történet röviden annyi, hogy tavaly felvettek egy egyetemi szakra, ahol főleg férfiak vannak. A járvány miatt most ősszel láttuk egymást először, viszont volt egy közös discordunk, ahol sokat beszélgettünk egymással és azért valamennyire már összeszokott csapat lettünk.

Mikor először találkoztam velük, nagyon örültem, mert sokan kedvesek és közvetlenek voltak és én is velük. Sokan házasok, kisgyerekesek, nekem is van párom, akit nagyon szeretek.

Órák között beszélgettünk és azóta többen írtak nekem privátban is különböző okokból adódóan. Egy ideig ez nagyon pozitív volt és sok emberrel a mai napig az. Viszont több ember okozott csalódást.

Eleinte több emberrel voltam úgy, hogy furcsának tartottam néhány gesztust, például hogy mindenáron segíteni akar vagy hogy puszizkodva köszön, esetleg perverz vicceket tol, de úgy voltam vele, hogy mind házasok, nagyon sokuknak van kisgyerek is, az is köztudott, hogy mi is az esküvőt tervezgetjük a párommal, szóval igyekszem nem félreérteni a kedvességüket, hiszen le vannak fektetve a keretek ezáltal. Biztos csak furák, nem tennének ilyet, főleg nem velem, aki rájuk sem néz, a gyerekük lehetne kis túlzással és még foglalt is. Aztán sok emberrel elfajultak és félreérthetetlenné váltak ezek a beszélgetések.

Nem telt el alig két hét és kapásból három családot tudnék tönkretenni, ha lenne gyomrom belemenni abba, amit ők akarnának. Volt, aki szolidabban próbált közeledni és a házasságáról panaszkodott meg az én kapcsolatomról faggatott és szólta le a házasság jelentőségét, más egyértelműen megkérdezte, hogy milyen bugyi van aznap rajtam és megbizonyosodhat-e róla, de olyan is volt, aki átkarolt és úgy kísért órára vagy épp az utcán már utánam futott és elkezdett elég nyomulósan hazakísérni (szerencsére a párom elém jött, mert mentünk valahova épp, de a legdurvább, hogy utána sem állt le a fickó). Szóltam finoman, hogy légyszi ne, igyekeztem nem balhézni, de nagyon rosszul érzem magam. Legutóbb úgy mentem órára, hogy megkértem egy barátnőm, hogy várjon meg az épület előtt, mert nem akarok egyedül bemenni. Eleinte nyitott voltam, de már kétszer meggondolom, kivel beszélek. Csalódott vagyok, hogy ennyi embert ismertem félre. Csak próbáltam jóhiszemű lenni... A barátnőm a szakról szintén panaszkodott, hogy páran rá is rámozdultak (ő szingli), aztán mikor volt egy óránk online, a szóban forgó fickó, aki neki irkált hasonlókat, úgy jelentkezett be, hogy a gyerekét ringatta épp meg cuki páros képek voltak a Facebookján a feleségével.

Teljesen ki vagyunk akadva, főleg én. Tudom, hogy csak 5-10 emberről beszélünk (a 100-ból), de szerintem van több is, csak legfeljebb nem kezdeményez ennyire pofátlanul, mert legalább annyi van benne. Tudtam, hogy van ilyen, de nem akartam elhinni, hogy ennyire gyakori és tényleg ennyire nem tisztelnek senkit és semmit. Már azon is gondolkodtam, hogy elküldöm azt a beszélgetést a feleségnek, amiben a bugyimról akart a delikvens mindenáron beszélni... De nem akarok ellenségeket szerezni a szakon és nem is vagyok benne biztos, hogy nem ártanék csak. :/ Barátságos, közvetlen ember vagyok, de egyre inkább bezárkózom.