Az baj, ha a kollégiumban jobban érzem magam, mint otthon?

Átlagos, 1.éves egyetemista vagyok. Államilag támogatott alapképzésre járok, a szüleim fizetik felesben a koli díját, ami havonta kb 16 000 forint és kapok költőpénznek olyan heti 10-15 000-t, amiből viszonylag sok arra megy el, hogy ide-oda ingázgatok helyek közt, s, bár szégyellem kicsit, de ez is talán tipikus, de ivásra is egészen sok pénz megy el. Úgy érzem viszont, hogy nem vagyok egy kirívó eset, főleg az első évem első felében nem ritka heti 1-2 buliba menni. Ezen kívül próbálok csapvizet és olcsó üdítőt inni, otthonról hozott kaját enni vagy a boltban szerezni olcsó kész kaját, szobatárséból enni, ha kínál (én visszakínálom), illetve heti 1-2* enni rendes, vett főtt kaját.

Szóval egészen elvagyok így. Barátaim annyira még nincsenek, de van 5 szobatársam, akik közül 3-mal egész sokat beszélgetek és a másik kettő is egész rendesnek tűnik a rövid interakcióink alapján. Társaságom van a szobatársaimon kívül, akikkel majdnem minden nap találkozunk és dumálgatunk/sétálunk, esetleg iszunk. Órákon is kedvesek velem az emberek, segítőkész mindenki. Egyetlen negatívum talán az egyedüllét hiánya, de az is megoldható, ha szeretném, szimplán nem megyek ki emberekkel beszélgetni, ha nincs kedvem, vagy egyedül megyek el magamnak kajáért, s ezzel is van 20 magányos percem + ugye a zuhanyzás.

Otthon, ha hazaérek, hiába számolok be mindenről Messengeren (anyámmal ott beszélek kb mindennap fél-egy órát), mindig azt hiszi valaki, hogy másnapos vagyok. meg, hogy nem tanulok, pedig világosan elmondtam, hogy vállaltam szorgalmi munkát, órán jegyzetelek, egyetlen órán nem figyeltem, de megnéztem a diasort és minden egyes diáról leírtam a szöveget, legtöbbször szinte szó szerint, mert definíciók voltak. Ez eltartott egy darabig, mert 30+ dia volt, de megcsináltam. Azt is elmondtam nekik, hogy, ha reggel 8-kor van órám, nem bulizom éjfél utánig és, ha egyik nap voltam, másnap nem megyek megint, de folyamatosan azt hiszik, részegen fetrengek valahol. Nem bíznak bennem. Ha épp nem arról van szó, mennyire linkeskedem el az egyetemet, akkor épp egymással veszekszenek és ezt kell hallgatnom. Konkrétan nem merek velük lenni olyankor, mert félek, engem is belevonnak majd meg hozzám is hozzám vágnak majd dolgokat váratlanul, pedig én csak nyugiban le akarok ülni kajálni, esetleg elmesélni miket csináltam a héten (annak aki épp nem tudja, de kíváncsi lenne rá), aztán meg vannak sértődve, hogy túl sokat vagyok egyedül.

Nem értem mi a baj velem: minden órán ott vagyok, koliban kijövök az emberekkel, nem panaszkodtam a tananyagra és rám se panaszkodott más, mindig megmondom, mikor indulok el, érek oda és ugyanez visszafelé is. Ha nem írok vissza rögtön, mindig megírom, hogy "bocsi, xy helyen voltam, most ráérek", szóval nem látom mi a baj velem, pl veszekedéskor volt egy mondat amiben felmerült a nevem és az egyetem szó,és nem, nem az anyagi vonzat miatt (egész jól állunk), hanem, hogy szerintük "nehéz"-de, hát basszus, 1 hete vannak még csak óráim, én se tudom még mennyire seggelős, miből állapították meg, hogy túl nehéz számomra?