Mit tegyek ilyen helyzetben? (Nagyon fontos, életem egyik legfontosabb döntése. )

Sziasztok, sajnálom ha egy kicsit hosszú lesz, de muszáj leírnom, nem tudom magamba tartani.

Középiskolás vagyok, most vagyok 9. osztályos.

Nyilván ugye felvételi, új suli, szóbeli és még sorolhatnám.

Elég rosszul sikerült a központi felvételim, 31 magyar, 11 matek.

Szerencsére felvettek arra a sulira amit megjelöltem, nagyon örültem neki, most is itt vagyok.

Csak hát ugye a kollégium.

Nagyon nehéz és fárasztó lenne bejárni, ezért muszáj kollégiumban lennem.

Senkit sem ismerek, testvéremen kívül, de hát vele nem nagyon szoktam találkozni mert más szak, más évfolyam.

Vasárnap volt a beköltözés, semmi gond nem volt, elköszöntem szüleimtől, minden jól ment, viszont ma már szinte amikor arra gondolok hogy egyedül vannak otthon, nagyon rosszul érzem magam.

Tudom hogy támogatnak mindenben, de nyilván ők azt szeretnék hogy otthon legyek és egy közelebbi suliba járjak hogy haza tudjak menni minden nap.

Az iskola nagyon tetszik, tanulással nem hiszem hogy baj lenne, szóval a suli része teljesen 100%-os.

Viszont a koliba már más a helyzet.

Valamiért nem találom a helyem, tudom hogy még csak 2. napja vagyok itt, de valamiért nem nagyon találok senki olyat akivel kijönnék, szobatársaim a lehető legrosszabbak, nincs semmi vita, de nagyon nem egy szinten vagyok velük.

Mai napon szinte úgy telt hogy átmentem az iskolába, évnyitó megvolt, ültem a terembe magam, ettem, ittam, és ennyi. Próbáltam egy osztálytársammal beszélgetni, de mintha meg sem hallotta volna, ami lehetetlen mert szinte a a "fülébe" beszéltem.

Nyilván osztálytársak is vannak, de nagyon kevés benne a kollégiumos. (6-7 gyerek velem együtt.) Nyilván a kollégiumos osztálytársakkal kellene jobban kijönnöm, van pár normális, de akárhogy próbálok beszélni velük, válaszolnak és ennyi. Ők nagyon nem jönnek hozzám beszélgetni.

Bárkivel össze tudok barátkozni, szóval azzal nem lenne baj hogy visszahúzódó vagyok, mert nem vagyok az.

Eddig nem alakul túl jól a kollégiumos élet, igaz 2 napja vagyok itt, új környezet, még nagyon nem szoktam meg, tudom kell egy kis idő, de ha lenne valaki akivel összetudnék barátkozni nyilván könnyebb lenne, mert most szinte senki nincs.

Szüleimet nagyon sajnálom, mert aggódnak mi van itt velem, és nyilván ha nekem rossz, az nekik is rossz, honvágy is van, elég erősen.

Van egy suli a közelben. 9km-re ahol lakok, de hát abba nem szeretnék menni. Mit tegyek? Alapjáraton egy elég erős gyereke vagyok, nem csak testileg, de ez most nagyon visszafogott.

Mit tegyek?