Borzasztoan erzem magam,mit tegyek?

Először is szerintem már az is nagyon jó hogy van egy párod,szerintem már ez is lehet egy boldogság forrás...nekem már 2 éve nincs senkim csak a kutyám:D

A másik hogy nagyon úgy néz ki ez az egész mintha pánikbeteg lennél,szóval én a helyedben elmennék orvoshoz. A baráti kapcsolatok meg lassan alakulnak ki általában,szóval teljesen feleslegesen túráztatod magad.

De az első hogy lásson egy orvos mind a migrén mind a többi miatt.

Ne pánikolj rá a barátkeresésre. Próbálj elleni egyedül is - legalábbis nekem ez segített, mikor túlságosan is szorongtam. Én is azt hittem, hogy oltári fontos barátkozni, megfelelni másoknak de sok csalódás miatt rájöttem, hogy változnom kell. Úgy mentem olyan iskolába érettségi után, hogy senkit nem ismertem és csak a tanárokra figyeltem,próbáltam minden infót összeszedni a sulival/képzéssel kapcsolatban. A harmadik héten már volt 4-5 barátom úgy, hogy hagytam, hogy sodorjon az élet - barátságos,kedves voltam mindenkivel és elrendeződött minden. Tudom, könnyű ezt írni, nekem is oltárian nehéz volt és még mindig rengeteget szorongok 25 évesen. De a sulik így könnyebben mentek. Szóval arra gondoltam, hogy egyedül is menni fog! Persze oltárian izgultam, de tényleg ment. Szerencsére szimpi osztálytársaim voltak, 4-5 fős csapatba vergődünk. Most ha belegondolsz legrosszabb esetben is nem lesz barátod. Na és akkor mi van. Ha lemaradsz megkérdezel valakit ha az nem segít, akkor a tanárt kérdezed meg. Ha a tanárok genyók, akkor is ott vagy te magadnak. 2-3 év és valószínűleg soha nem látod őket többet.

Ezután még mentem én is esti suliba, na ott aztán minden korosztály volt, ott se ismertem senkiiit és szerencsére sikerült ott is egy baráti kört kialakítani. Gondolj ara, hogy mindig van, akinek nem vagy szimpi, de több ember lesz, akinek szimpi vagy: őket kell megkeresni.

Munkahellyel pedig ugyanez van. A munkára koncentrálj és ha jól végzed, akkor bárki bármit mond, neked tiszta lesz a lelkiismereted.

Én esti mellett egy kávézóban dolgoztam - ugyebár hétfő kedd szerdán suli, csütörtök péntek szombat 12óráztam - kicsit megterhelő volt, de sikerül. Vagy kisegítőnek is megpróbálhatsz elmenni valaki mellé. É még takarítottam is egy irodában vagy ajánlom a bébiszitterkedést is - mondjuk ezek nem bejelentettek, de pénz lenne. Nefélj, sok lehetőség van, ha nem találsz akkor meg kérj segítséget - legrosszabb esetben nemet mondanak.

Ha nincs pánikrohamod, akkor nem vagy pánikbeteg, ezt szorongásos depressziónak hívják. Persze egy pszichológus sosem árt.

Sok sikert!