Nyaron mindig maganyos es szomoru vagyok Mit tehetnek ellene?

#9 Nem kell a te életed másra ki vetíteni.

További szép napot.

Ismerős :D Nekem a nyári mindig picit ilyen "halott időszak" volt, de főként az egyetem óta érzem ezt, hogy magányosabb vagyok és szerintem erre most még a járvány is rátett egy lapáttal. Nekem még a gyerekkoromból maradtak meg barátaim és azóta új kapcsolatokat (legalábbis olyat, ami normális barátság és nem csak ilyen felszínes, haveri stb. dolog) nem sikerült kötnöm. Viszont a régi barátokkal már egyre nehezebb tartani a kapcsolatot és emiatt természetes módon kezdünk eltávolodni egymástól. Szóval pl. máshol tanultunk tovább, elkerültünk más településekre, más közösségekbe, megnőtt köztünk a távolság, valakinek lett párkapcsolata, valaki már elvégezte az egyetemet és főállásban dolgozik stb., szóval némileg átalakultak a prioritások, több a kötelezettség, több téren kell megfelelni, már nem két utcányira lakunk egymástól és így tovább. Úgyhogy ebből a szempontból megértem, de közben engem is frusztrál ez az egész. Az elmúlt egy év a vírus miatt még tovább bonyolította a helyzetet és nagyon vártam a nyarat, hogy na majd most... Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem, mert a barátaim vagy dolgoznak, vagy a párjukkal vannak, vagy külföldre mentek stb., úgyhogy én már nem férek bele. Ez picit rosszul esik egyébként, mert valakinél tényleg azt érzem, hogy rám már csak akkor marad kapacitás, ha nincsen jobb alternatíva. Valamint emellett én is rosszul élem meg azt, hogy nekem hozzájuk képest mennyivel "gázabb" az életem. Szóval szeretnék örülni a boldogságuknak, nem sajnálok tőlük semmit stb., de mikor majd a barátnőm elmeséli, hogy milyen jó volt egész nyáron 3 hónapig külföldön nyaralgatni a barátjával és én elmesélem, hogy milyen jó volt otthon ücsörögni és mondjuk olvasni... hát, nem a legjobb érzés. Ráadásul mindenki azt kérdezgeti tőlem, hogy mi újság, mi a terv a nyárra, hova megyek, kivel mész, barátokkal vagy a barátoddal, mentek nyaralni stb., mert az az alap feltételezés, hogy huszonévesen az embernek csupa buli az élete, pasik, bulik, fesztiválok, barátok stb. Én meg gyakorlatilag szociális élet szempontjából most élem a legrosszabb éveimet :D Ilyenkor mindig egy ilyen nyomorék senkinek érzem magam és szégyellem.

22/L

13.Szintén ezt érzem.

23F

13-as:

Hová valósi vagy?

Mit szeretsz csinálni?

Hány éves?

Milyen nemű?

Melyik megyében élsz?

#15 Ott van a neme és a kora is.

Nem vagy vicces.

Te valami férfi gyűlölő lehetsz.