Mit tegyek, ha megint kezdek depressziós lenni az egyedüllét és a magány miatt?

Hat vagy elkezdessz ismerkedni - mert zavar a magany vagy ha nem tudsz ismerkedni akkor egy par ules jot tehet pszichologussal, atbeszelni hogy hogyan kell megkozeliteni embereket meg ilyenek.

Az elso kommentedre valaszolva meg nagyon jol teszed. Gyakorin ne keress meg tarsasagot sem. Itt imadjak lenezni a masikat meg kicikizni ahol lehet. Sajnos ez az eredmenye az anonimitasnak. De hat ilyenek az emberek.

Nem akarok általánosítani, de pont volt egy olyan ismerősöm, mint te, ugyanezeket mondta állandóan. Ő mindent megpróbál, de persze mindig áldozat, vele senki nem akar haverkodni, pedig ő mindenkire ír, keresi.

Mi volt vele a gond? Például minden csak róla szólt, csak magáról beszélt, a másik nem is érdekelte egyáltalán. Minden téma oda vezetett viszza, hogy vele mi van, ő mit csinált, ő hogy reagált, ő, ő és ő, aztán csodálkozott hogy elhaltak a kapcsolatai.

Mit lehet tenni ha egyedül érzed magad? Ismerkedni új emberekkel, vagy akár régi ismerősökre írni, összehozni találkákat, elmenni ide-oda, nyitottabbnak lenni és tényleg próbálkozni, nem csak ülni és évente 1 emberrel kavarni.

Mit lehet tenni ha minden kapcsolat mindig elhal, a barátságok megszűnnek, elsodródik mindenki mellőled, mindig egyoldalú a társalgás? Itt már az is kell hogy kicsit magadba nézz, van-e olyan viselkedésed ami taszíthati a másikat, hogy közeledsz mások felé, tudsz-e egyáltalán társalogni, beszélgetni, vagy csak magadat fényezni. Mutatsz-e valódi érdeklődést a másik ember felé, vagy csak addig kellenek míg unatkozol és aztán nem is veszed észre, de te dobod őket (ezt is csinálta a siránkozó ismerősöm). Ezeket érdemes megnézni, elgondolkodni rajta és hasonló kérdéseken, amik miatt pl. nem hívnak soha sehova.

Nem tudom, de én is így vagyok vele.

Van egy kisebb baráti társaság, akik összejárnak. Mindig mindenkit egyenként megkérdeznek, hogy megy-e majd le a partra (ott szoktak bandázni). Csak engem nem. És olyankor olyan kellemetlen, hogy én meg ott állok és bámulok nagy kerek szemekkel.

Amúgy igen, nálam is érzékeny téma a nyár. Legszebb éveim legszebb időszakának kellene lennie, erre mi van? Telefonozok, tv-zek, nézem mások életét a facebookon, néha-néha elmegyek a boltba. Ennyi. Semmi több.

#3

Azt nem tudom, hogy a kérdező milyen, de én például pont nem beszélek magamról, mert nincs miről.

Velem is ugyanez, már nagyon várom a nyári szünetet, ugyanis eléggé lestresszel engem a suli, de már most is azon agyalok hogy mégis mi a fenét fogok én csinálni iskolakezdésig. Valszeg egész végig sorozatozni és telefonozni fogok és tudom hogy ez azért így eléggé nem jó... Nekem is van egy kicsi tarsasagom az iskolában, de engem se hívnak sehova plusz állandóan csak a tanulás a téma és már eléggé unom, ráadásul nálunk is ilyen csoportokra bomlott az osztály akik nem valami befogadoak, szóval esélyem sincs az osztályon belül másokkal baratkozni 😅...

Nagyon kivagyok már én is és tényleg nem tudom hogy mit kéne csináljak, szóval hidd el aterzem a problémád.

Csatlakozom az előttem szólóhoz, a futás és úgy általában a sport nagyon jót tesz, képtelenség egy edzés után depressziósnak lenni, nekem elhiteted. :)

Én azt tanácsolom, hogy keres valami programot, amiben sok ember vesz részt, akár valami utazós program, vagy egy hobby, sport amit szeretsz csinálni és sok ember vesz közbe körül és az ilyen programokon rávannak utalva az emberek, hogy kommunikáljanak egymással, ami nem is esik nehezükre, hiszen pl egy utazós programon csak olyanok vesznek részt értelemszerűen, akiket érdekel az utazás igy már eleve megvan a közös téma. Annak tényleg nincs sok érteleme, hogy odamész random társaságokhoz pl az utcán mert azért valljuk be nem sok a valószínűségé, hogy azonos az érdeklődésetek.

Azt az egyet viszont tudnod kell, hogy nem vagy egyedül, rengeteg ember küzd hasonló problémákkal, csak nyilván nincs a homlokukra írva meg a téma is tabu. A másik dolog, abból ne indulj ki, amit a facebookon vagy instán látsz, hiszen, azokon az oldalakon mindenki az ,,szebbik" arcát mutatja, ne gondold azt, hogy az ismerőseid élete, csupa, utazásból, luxushelyekből áll, nyilván ha járnak ilyen helyeken akkor csinálnak egy csomó képet és akár pár év múlva is fokozatosan töltögetik fel, erről szól a közösségi média.

Amúgy az is fontos, ha magaddal nem vagy kibékülve, akkor tényleg lehetetlenség barátkozni, hiszen, ha úgy állítod be magadat, hogy te egy olyan ember vagy, aki senkinek sem hiányzik, az tényleg taszítja az embereket, te sem szívesen beszélsz gondolom, olyan emberekkel, akik tele vannak negativitással. Szóval csak pozitívan, a pozitív emberekkel mindenki szívesen barátkozik!!! :))