Hogyan értékeled amit eddig elértél az életedben?

31 éves nő vagyok, külföldön élek, Észak-Európában, 2 állampolgárságom van. Erre büszke vagyok.

A férjem 6 évvel idősebb, helyi lakos, szép karriert futott be, ledoktorált, napi 8 órában kb. 8 ezer eurót keres.

Én először fogorvosit végeztem majd matematikusit, utóbbinál épp a doktorit csinálom. Napi 4 órát dolgozom csak, mivel le vagyok nyugdíjazva egy súlyos betegséggel, így 4 ezer eurót keresek, a nyugdíjam kb 1500 euró, de évente emelkedik a munka után.

Megélhetésre havonta nagyjából így költünk: 200 euró ételre és egyébre (kapok melegételt a betegségem miatt, a férjem ingyen étkezik a munkahelyén) így ennyiből kijövünk. Rezsire nagyjából 80 eurót úgy, hogy ebben már benne van az internet, telefonok, lakás rezsije hihetetlen alacsony, fillérek, még a szauna is alig nyomja meg. Szórakozni nem igazán járunk el, így arra nem költünk. Itthon nézünk általában filmet, esetleg évi 1 mozi, az éttermi étkezés ingyen van a melegétel utalványokkal, én hegedülök otthon, a férjem edz, sokat sétálunk. A legtöbb hobbink ingyenes, egyedül nyelvkönyvekre szoktunk költeni. Illetve mikor nincs pandémia, akkor szeretünk külföldre utazni, nem a luxus kategóriában, de mivel a motelekkel már megjártuk, így kb. a 4 csillagos kategóriát szoktuk belőni. Ott is általában sétálunk, várost, természetet járunk, ott étkezünk, ahol a helyiek, kivéve 1-2x, mikor felkeressük a net által legjobbnak javasolt éttermet. Tehát vagyonokat nem szoktunk ott se elkölteni, okosan szoktuk megoldani. Káros szenvedélyünk nincs, nem dohányzunk, nem alkoholizálunk, szerencsejátékot hírből se ismerjük, tehát ezeken is sokat tudunk spórolni.

10 év után vettünk saját lakást, addig egy nyomott árú albérletben éltünk, 230 euró, vízzel,fűtéssel stb. Van egy új autónk, a férjem örökölt a nem rég elhunyt apjától 2 családi házat. Az általunk vett lakás rendkívül drága volt, de szerencsére hitel nélkül tudtuk megvenni és még így is maradt jelentős mértékű megtakarításunk.

Gyerekünk még nincs, most tervezzük. Amire büszke vagyok, hogy 6 nyelven beszélek felsőfokon, a betegségem ellenére dolgozok és tanulok. De a legjobban arra, hogy valóban megtaláltam a párom, 16 éve ismerjük egymást és remekül megvagyunk.

Amit másképp csinálnék, az talán az, hogy nem ragaszkodnék annyira az orvosihoz, ha tudom, hogy később már ez számomra terhes lesz, viszont sokat adott ez is a jellememhez, meg ez volt az álmom anno, így ezt sem bánom.

Igazából nagy karrierre nem vágyom, nekem a célom, hogy stresszmentesen el tudjam tartani önmagam és a családom.

Itt mi nagyjából átlagos családnak számítunk, talán picit fölötte, szóval összességében eddig ez nem nagy szó, amit elértünk, mert ez itt a legtöbb családnak megadatik.

Egy emojit mint száz a vége, az az kb egy 💩.

Én így érzem,persze még bármit is el érhetek ha akarok,csak nem vagyok benne biztos hogy érdemes.

23F

21 vagyok, tanulmányi sikereken túl, C1 angolt, jogsit tudok felmutatni. Tavaly kezdtem az egyetemet és nincsen munkám, de diákmunkám már volt, most is keresek valamit nyárra.

Se párkapcsolatom, se baráti köröm, akikkel eljárogathatnánk ide-oda, elvétve akadnak barátok, de ők megelégednek a havi 1-2 találkozással.. Ezen szeretnék már nagyon, de nagyon változtatni, és azt hiszem már tettem pár lépest ennek megvalósítása érdekében.

Jelen pillanatban nem vagyok megelégedve az életemmel, de remélem az most már változni fog hamarosan.

Ha változtathatnék, akkor teljesen más szakot tanulnék, jobban rá feküdnék a nyelvekre és elhúznék ebből az országból.

Egyszerűen azt látom, hogy nyugaton átlag emberként 3-4x annyit keresnék és úgy arányaiban véve sokkal jobb életminőségem lenne mint itthon, ahol nagyjából semmire nem elég a fizetésem.