Hogy engedjem el az iskolai életet?

Régen még általános iskola után jártam 2 középiskolába ahol hát egyikben kiutáltak meg kiközösítettek, másikban nem volt gond csak mindent magamra vettem, hogy miattam nevetnek vagy akármi és azt otthagytam de a harmadik sulim vált be annyira, hogy utána ott voltam a legtöbbet. Általánosban is szerettem járni, főleg mert 8 évig egy helyen voltam, legtöbb osztálytárs megmaradt, tanárok megismertek, 8 év kereken elég szép. Nem mentem gimibe se egyetemre csak valami felzárkóztató programos szakmára tudtak bevenni a késői korom miatt, de ennek is örültem mert itt találtam meg magam újra iskolában, szereztem barátokat, kialakult egy jó osztály mert kevesen is voltunk és ezt akartam rég. 3 évet jártam egy iskolába így utána meg még egy kicsit. Most, hogy már nem járhatok sima nappalis iskolába, eléggé hiányoznak az ottani évek. A szeptemberi évnyitók, őszi hangulat iskolakezdésnél, osztályterem előtt várakozás, tanulás, gálák, külön programok, ballagások, évzárók nyáron, mind közül az őszi hangulatot imádtam iskola kezdéskor év elején amikor még olyan jó szeles, borús és őszi leveles időszak volt mindig a suli kezdést emlékezteti de mióta nem sulizok azóta visszasírom a jó időket. Igaz szakmán többet jártunk gyakorlatra de azt az időt is szerettem. Általános iskola óta nem maradtam meg egy helyen se ilyen sokat mint kereken 8 év és minden felfordult rendesen körülöttem. Most tudom, fel kell nőni meg ilyen a munkás idő de én azért bánom, hogy teljesen véget ért a sulis idő, mert még halogattam is a munkakeresést mert még járhattam iskolába nappalin és ezt kihasználtam inkább. De most hogy annyi, sokszor nosztalgiázok ezeken és én kijelentem szerettem iskolába járni mire jó közösségbe kerültem. Első évek elején a szaksuliban még 5ös jegyeket is szeretem majd későbbiekben változó voltam azért. Most, hogy csak a munka maradt, annyira egyhangú lett az életem, semmi nem motivál, nem várok semmire mint annó iskolakezdés, bevásárlás sulikezdésre, minden nap suliba menni, csak a munka. Esti iskola még lehetőség igen de az nem ugyanolyan mintha mindennap mennél és ott változóak a diákok. Szeretném elengedni ezt a korszakot de nagyon a szívemhez nőtt és a munkás korszakot mindig is halogattam, utáltam de most benne vagyok és visszasírom ezt a korszakot.

Talán 2 éve jártam utoljára rendes nappalis iskolába de mintha még nem ért volna véget...

Mindig az a kép volt a fejemben, ha végeztem az iskolával és elkezdem a munkás életet onnantól csak a munka marad mindennap és várni a természetes halál bekövetkeztét mert sulinál színesebb volt az élet.

Más érzett így valamikor? Ki tudott ebből bújni?