Mi lenne, ha úgy viselkednék az emberekkel, ahogy Cesar Millan idomítja a kutyákat?

"Ha látom hogy nem érti és közelebb jönne felém, hogy "neked meg mi bajod b&zdmeg?" akkor pedig két ujjal nyakon bököm és úgy mondom, hogy "CST!"

"Nyugszik!""

Hát... Szerintem egy temperamentumosabb ember ezért minimum beleverne egyet a fejedbe, de békén nem hagyna, az biztos. Mert hát lényegében a nyakon bökdösést lehet fizikai támadásnak venni, pláne, ha egy alapból ideges emberrel szemben teszi ezt valaki.

Mi lenne? Hát megveretnéd magad.

---

"én életemben is gyakori jelenség, hogy bizony vannak emberek a környezetben, akik ok nélkül piszkálják, bántják, megalázzák az embereket" A felnövésen gondolkodtál már?

Nem így ahogy írtad de hasonló módszert alkalmazok anyámnál mint amit az állatoknál szoktam. Sajnos elég hisztis, kötekedő személyiség, indokolatlanul vergődik apró dolgokon, sokszor engem tesz felelőssé olyan dolgokért aminek a megtörténésekor ott se voltam vagy nem is tudtam róla. Már rég kialakítottam egy stratégiát, ami szerint ha normálisan viselkedik akkor kommunikálok vele, ha nem akkor úgy teszek mintha nem létezne, bármikor ráteszem a telefont vagy megszakítom a látogatást ha elkezd hisztizni. Évekkel később jöttem rá hogy anno a kutyával is ugyanezt csináltam, pozitív és negatív megerősítés. De ha megnézzük akkor hisztis gyereket is hasonló módon kezelnek sokan (én anyámról is inkább hisztis gyerekre asszociálok).

Amit írtál, ez a csittegés embernél azért nem jó mert az ember megérti amit mondasz, de ha pl. csitt helyett közlöd hogy nem érdekel, akkor lehet hatása.