Miért mondják azt a fiatalkora, hogy ők kevésbé konzervatívak, kevésbé vallásosak és sokkal modernebbek, sokkal liberálisabbak?

Először is szeretném tisztázni, hogy nem tekintem magam magyarnak, sem etnikailag, sem kulturálisan, zsidó vagyok, de apai ágon van bennem magyar vér is, a nagypapám részéről, amire büszke vagyok és tisztelem is a hazafias magyarokat, de lehet hogy más nemzeteknél ez úgy van, ahogy leírtam.

Röviden rólam: Progresszív, néha ateistán gondolkozó reform zsidó, polgári családba születtem, engem is annak neveltek, de nem lett túl sikeres a dolog... A szüleim (akik nem annyira nagyon idősek) mindig arról magyaráztak nekem (angolul, meg magyarul), hogy: "Mindenkit el kell fogadni, úgy ahogy van!", "A szabadság a legfontosabb érték." és más badarságokról. A szüleim erkölcstanra járattak, mert úgy gondolták, hogy bármilyen hittanon a gyűlölködésre és a konzervativizmusra tanítanak majd. Ha ki mertem ejteni a számon egy kisebbség vagy egy deviancia nevét rögtön rám szóltak. Szóval nagyon libsi nevelésben részesültem. Mindig arra tanítottak, hogy a nemzetek feleslegesek és jobb lenne ha "nemzetköziség lenne és békesség".

Ahogy növekedtem egyre inkább kezdett kialakulni a saját véleményem a dolgokról, többek között a világról is. Nagyon érdekelt a nemzetiségem, az eredeti kultúrám, valamint a judaizmus is és ezért el kezdtem olvasni. Nagyon megtetszett a zsidóság történelme és egyszerűen odáig voltam azért, hogy tudtam, hogy valamikor régen, volt nekünk egy nagyon sikeres birodalmunk a Közel-Keleten, amit sajnos elhagytunk a sok háború és népfelkelés miatt. Tetszettek a zsidó hagyományok, a népviseletünk, a nyelvünk, a zenénk, a történelmünk és úgy minden. Amikor gimnazista lettem, el kezdtem érdeklődni a vallás iránti is. El kezdtem olvasni a Tanakhot, a Tórát és a Talmudot és ekkor döbbentem rá, hogy amivel a szüleim mosták az agyam éveken át, semennyire sem igaz, kifejezetten rossz véleményen vannak és ellentétes a 2500 éves ókori Izráel tanításaival és Jehova szavaival. Ekkor kezdtem el komolyabban hinni Jehovában és ekkor kezdtem el az ő általa kiszolgáltatott törvények szerint élni. Rájöttem, hogy az én vallási elképzeléseimhez leginkább az ortodox és azon belül is a haszid zsidók elképzelései állnak a legközelebb. El kezdtem érdeklődni a társadalomtudományok iránt és rájöttem, hogy azt, amit én érzek a nemzetem és a hazám felé, nacionalista ideológiának hívják és ahogy a világról gondolkodom, azt pedig konzervativizmusnak. El kezdtem érzékenyebb lenni a szegény munkások és parasztok felé, el kezdtem a világot úgy látni, hogy felesleges az osztályoknak ellenséges érdekeken lenni, mert egy társadalmat alkotnak, egy nemzetben, egy népben. Jehova a zsidókat nem nagypolgáriasodásra, hanem jószívűségre, jótékonyságra és a szegények megsegítésére szólítja. Jelenleg, önmeghatározásom szerint társadalmilag zsidó fasiszta (igen, voltak ilyen emberek is, lásd יצחק שמיר, volt miniszterelnök, előtte pedig Izrael függetlenségéért harcoló dicső hősi forradalmár) vagyok, vallásilag pedig haszid zsidó. Amint 18 lettem áttértem és jelenleg is így élek. Szeretném az egyetemet már Izraelben elvégezni és kis is szeretnék majd után oda költözni, szeretnék a nemzetemért tenni. Számomra még mindig nevetséges a szüleim "modern libernyák Jehova" elképzelése... Ha lesz családom, a gyermekeim is így fogom nevelni és a héber lesz az anyanyelvük.

Miért mondják azt, hogy a fiatalok liberálisabbak, modernebbek? Ezek szerint én egy "selejt" vagyok?