Nem vagyok rendben lelkileg,mi tévő legyek?

17/f vagyok,konkrétan elvagyok veszve és egy senkinek tartom magam.

Más éli ki magát,hetente van új nője,sok ismerőse,népszerű,mindenki kedveli én meg konkrétan ez a tipikus kívül álló vagyok,aki a hierarchián lejjebb van.

Anyagilag jól állunk,családi viszonyok is kezdenek helyre jönni,egészséges vagyok,ezekkel megvagyok elégedve,nem is erről lenne szó.

Általánosban sem voltam a "vagány" gyerek,inkább csak kötekedtek velem.Középiskolában ugyanez,de kilencedikben végül elegem lett és nekik is estem,akik kötekedtek velem,aminek meglett a következménye,mert ez miatt a mai napig szinte az összes tanár rám van szállva,tehát mindenki ellenem van.

Osztálytársaim is mindent rám kennek,de az a szerencse,hogy a mostani osztályfőnököm nem hiszi el ezeket a meséket,mint az előző,és vele ellentétben ő szokott rajtam segíteni.

Vannak barátaim,kedvelnek,én is őket,elszoktunk lenni/csövelgetni a városban és tényleg nagyon bírom őket,de az hogy piálnak,cigiznek hülyeségeket csinálnak és a rosszba akarnak bele vinni az már nem jó.Ismerem őket,nem azért csinálják,hogy kiszúrjanak velem,azt nem is hagynám,nekik ez a szórakozás,csak ők nincsenek azzal tisztában,hogy én ilyeneket nem csinálok.Van,amikor én is hülyülök meg szórakozok,de csak akkor,ha nem lesz semmi komoly következménye.

A lányok meg..egynek se kellek.Az összes ismerősömnek volt/van nője,nekem szinte egy sem volt. Esetleg ilyen internetes,de a legtöbbel nem találkoztam csak néhánnyal,meg ebből a városból volt egy kb annak mondható,de olyan öntelt volt és érzéketlen velem,hogy ott kellett hagynom,alig tartott pár napig,mindent én csináltam,ő semmit nem tett hozzá a "kapcsolathoz".

Jelenleg ismerkedek,de senkinek nem kellek.Sokan mondják,hogy helyes vagyok és tényleg sok lánynak bejöttem,de ennek ellenére mégsem jött/jön össze egyel sem.

Szórakozó helyekre nem járok,(a jelenlegi helyzet miatt pláne nem is tudnék XD)hívtak már,de nem mentem,semmi kedvem elmenni oda azért,hogy balhézzak meg a r*bancokat nézni ahogy rázzák magukat,illetve,hogy a lányok lekoptassanak,csak azért,mert nem vagyok az a "rossz fiú".Ismerek néhány olyan havert,aki szokott bulikba járkálgatni és jó fejek,ezért gondolom vannak normálisak,de gondolom kevesebbek.Velük viszont néha beszélek csak.

Meg mostanában lett egy furcsa szokásom.Valamiért olyan videókat nézek,hogy valakit,leginkább egy velem egykorút összevernek kegyetlenül.És én hiába felháborítóan nézem végig és hiába tartom felkavarónak,valamiért késztetést érzek arra,hogy végignézzem.Mások azért keresnek ilyenekre,mert szadisták és élvezik,én meg pont,hogy nem,de valamiért végig akarom nézni.Ez már odáig fajult,hogy beképzelem magamnak azt,hogy ugyanígy ,megtámadnak és elkezdek így kalimpálni,védekezni a levegőben,mintha valóban megtámadnának. Vagy,hogy én támadom meg őket,és a levegőt szoktam ütni/rugni.És ez megy mindennap,ha otthon vagyok.

A családtagjaim mindig mondogatják,hogy éljem ki magam,fiatal vagyok..na de így hogy? De könnyen beszélnek.Ti voltatok ilyen helyzetben,ti hogy fészeltétek át ezt az időszakot? Nem tudom mire mondják az emberek,hogy nagy fiatalság meg de jó volt anno,holott torkig vagyok az egésszel. valóban rossznak kéne inkább lennem?