Miért mondogatja minden felnőtt ember folyton hogy a koronavírus a fiataloktól elvette a legszebb éveit meg hasonlók?

Én az ilyen "bezzeg régen" embereket sem értem.

Igen, régen háborúk voltak, világháború, meg pestisjárvány a tatár meg elpusztította az országot korábban meg mamutokkal és kardfogú tigrisekkel kellett küzdeni... és ettől most jobb? Nem jobb.

Szimplán el kell fogadni, hogy az egyik probléma nem oltja ki a másikat, attól az még ugyanúgy ott lesz.

Attól, hogy mások meghalnak, másoknak nincs munkája, még nem lesz jobb azoknak sem, akiknek "csak úgy" elmegy 1 év az életéből anélkül, hogy előrébb lenne akár tanulás akár bármilyen szinten.

Ennyi erővel soha senki ne panaszkodjon, mert mindig van rosszabb.

Neked csak az ujjad fáj, másnak nincsenek ujjai.

Neked nincsenek ujjaid, másnak meg nincs keze.

Neked nincs kezed, más meg le van bénulva.

Te le vagy bénulva, de legalább élsz, másnak meg csak 5 éve van hátra.

Neked 5 éved van még hátra, másnak meg csak 1 év jut.

Neked még 1 éved van, másnak meg élni sem volt lehetősége, mert halva született.

És? Ettől még az ujjad ugyanúgy fog fájni...

Ami számomra vicces, hogy mindenki szidja a "károgókat" és azzal példálózik, hogy bezzeg a második világháború meg a kommunizmus.

Miközben a sok "károgó" pontosan azok az idősek és öregek akik ezeket megélték, tudják milyen a háború, tudják milyen a kommunizmus. Tudják milyen az, ha elvesznek az embertől éveket. És pont ezért sajnálják a fiatalokat.

#21

És ha panaszkodik, attól előrébb lesz? :)

Szerintem pl. pont hogy jó mentalitás így gondolkozni, hogy "Neked csak az ujjad fáj, másnak nincsenek ujjai.", én szeretem tudatosítani magamban, hogy igenis szerencsés ember vagyok.

A "Te le vagy bénulva, de legalább élsz" mentalitás segítette a páromat és apukámat is, akik (más-más okból) konkrétan kerekesszékbe kényszerültek egy időre és nem tudtak járni. Panaszkodhattak volna, hogy más bezzeg szaladgál, de az csak egyenes út lett volna a letargiába és a depresszióba, inkább pozitívan álltak hozzá és örültek, hogy "csak" ennyivel megúszták a kalandot (egyikük autóbaleset, másikuk bénulásos betegség miatt), egészségesek maradtak lelkileg és életvidámak.

Persze kesereghettek volna, de az úgyse segített volna.

Én is inkább örülök, hogy megúszom ennyivel hogy nem mehetek koncertre, és másra fordítom a szabadidőm, örülök hogy nem megyek tönkre és nem gépe tartanak életben.

"És ha panaszkodik, attól előrébb lesz? :)"

Nem lesz előrébb. Szerintem valahol az összhangot kell megtalálni.

Nyilván nem jó az, ha valakinek másból nem áll a napja, csak a panaszkodásból.

Viszont fordítva annak sincs értelme, ha soha nem beszélünk a problémáról, vagy egyenesen úgy teszünk, mintha nem is létezne.