Ki hogy viseli, hogy még mindig nem látjuk a végét a kijárási korlatozasnak?

A maszk a halálom szemüveghordás miatt. Vettem a "csodás" magyar találmányból, vettem páramentesítőt, spec. szemüveget, de csak a mani ment rájuk.

Introként nem zavar annyira a kötelező bezártság, de amint kilép az ember az erkélyre, mintha háborús hangulat lenne azokban az időkben, és ez nyomasztó azért.

A kilátástalanság, hogy lesz-e ennek egyáltalán vége reménytelenséget okoz.

Olyan ez az egész, mintha minden tök, totálisan hiába lenne.

Frusztráltan. A maszkot letojom, de hogy nincs érdemi kikapcsolódási lehetőség hónapok óta, azt nagyon rosszul viselem. Szeretek jönni-menni, barátokkal beülni valahova, éttermezni, hétvégézni, utazni. Nekem ezek jelentik a kikapcsolódást.

Marha türelmes embernek tartom magam, de mostmár engem is feszít belülről a helyzet, hogy kb. örüljek, hogy dolgozhatok. Munkából áll az életünk, a szabadidőnk ingerszegény. Valami hasonló lehetett a kommunizmus idején... Lassan eljön a szitu, hogy a szerencsések mehetnek egy-egy Lölö szállóba nyaralni a Balcsi partra a kék szövet matracukkal, a többiek meg húzzák csak az igát.

Már azon is gondolkodtam, hogy az A4-es esküvői fotónkat lecserélem Vityára a falon...

Eddig télen nem izgatott, amúgy is falusi vagyok, itt télen kb senki se mászkál este sötétben... Hova?

De egyébként igazságtalannak tartom hogy az inaktív idősek kényelme miatt mindenki kollektíven szív. Mert ők töltik fel tömegesen az intenzív osztályokat.

Nem azt mondom, hogy fiatalokat nem dönt le a korona, bár szerencsére nekem a közeli ismerettsegemben ilyen nem volt , de azért jellemzően nem ok terhelik le az egészségügyet.